Mennyire jellemző a Skorpiókra a magukba fordulás?

Igazad van. Nagyon is igazad van.

És én? Engem ő nem árult el? Nem játszott velem? Nem hazudozott nekem? Nem tudom melyikünk volt manipulatív és képmutató. Ki volt az aki valójában taktikázott és játszadozott, és lépett ki végül arra ráfogva, hogy összecsaptak a feje felett a hullámok. Naiv kislánynak tartott, szórakozott, rászedett. Ez a fájdalmas igazság. Én erről mikor kértem őt számon? Mikor?? Nem tettem. Az a helyzet, hogy nagyvonalúan túl tudok lépni mindezen. Nem felejtek, és haragtartó vagyok, de vannak dolgok amiket meg tudok bocsátani és van, amit nem. Amit tett, bizonyos feltételekkel meg tudnám. Talán. Látok esélyt.

Mert... tudom, hogy szeretett. Oda volt értem. De valami visszatartotta. És annyira... makacs. Ami óvatossá tette és elbizonytalanította, megnyerte a csatát. De remélem nem a háborút. Közelebb engedett, igen. Elárultam? A saját szemszögéből igen. Mégsem engedett túl közel. Elég közel. És ez fáj. Csak ő látja így. Pedig kizárt végig, eltaszított. És én úgy érzem nem árultam el. De nem ez számít, ha szerinte igen. Hibáztunk mindketten. Én ezt mondom. Hibáztunk, de nem tévedtünk. Jól választottunk, csak elszúrtuk. Közösen szúrtuk el.

Baja pedig elismerem, hogy sok van. De eleinte nem bántani akartam, hanem támogatni, de jött a hideg zuhany: ellökött magától. Visszautasított. Ez hiba volt. Bízhatott volna bennem. Mostmár értem, hogy túl büszke és bizalmatlan, számára ez nehéz, és rá kellett volna hagyni, hogy rendezze a dolgait maga. De ha van egy minimális EQ-ja, akkor neki is idővel be kellene látnia mekkora fájdalmat okozott ezzel nekem. Aggódtam érte, féltettem nagyon. Mert szeretem. Aztán... haragudtam rá. Végül kétségbe estem, ezért viselkedtem ostobán. Szerintem 18 éve az én koromban ő is éppilyen ostobán viselkedett volna... Tuti csinált ő is ilyen baromságokat már attól való rettegésében, hogy elveszít valakit.

Csak ne lenne a legmakacsabb ember a világon akit ismerek... Tudom, hogy miután lehiggadtam és nem zaklatom többé, szép lassan ő is lehiggad és helyre teszi magában a dolgokat, akkor ő is ráébred mindenre, át fogja látni a dolgokat. Azt is tudom, hogy nem közömbös irántam. Egyedül annyi... hogy Isten adja, hogy verje ki abból a kemény fejéből, hogy büszkeségből nem táncolhat vissza. Csak ennyi, az már nem érdekel ezért milyen árat szabna.

Annyi biztos, egy darabig nekem viszont ki kell vernem őt a fejemből. Mást nem akarok keresni, de rajta sem szabad rágódnom. Élni fogom az életem. Ennyi. Ha megbocsát, az úgyis 2-6 hónap míg kiderül. Heteken belül túl korán lenne, később pedig már szimplán késő lenne. Hátha mire jön a jó idő a depije is szűnik, és szép lassan helyre teszi a dolgait. Addig én is erre fogok törekedni. Ha ezután nem talál vissza hozzám, akkor elvesztettem.

Ami fix: a pokol 5 csillagos wellness szálloda ahhoz képest, ha egy Skorpió és egy Oroszlán között elszabadulnak az indulatok. Olyankor érdemes lehet a környező utcákból is evakuálni az embereket... Jó, ez talán túlzás, de az biztos,hogy ott kő kövön nem marad. Durván egymásnak tudnak esni. Az Oroszlán színpadias, látványosan, teátrálisan, túlozva és azért a felszín mögött sem kis valódi dühvel kb. letarolja az ellenfelét, ha kifogy az érvekből tör/zúz, és a vége, hogy magához ragad egy tompa tárgyat... Persze előtte és közben mindennek elmond, amivel csak úgy érzi beléd rúghat egy nagyot. Mindent a fejedhez vág, amit valaha tettél ellene, hozzácsapva az összes hibádat. A Skorpió nagyon hasonló. Nehezen jön ki a béketűrésből, de azt mondják, ha sikerül neki, akkor ne legyél ott! Ő nem játszik rá, vagy ha mégis, kár érte, mert anélkül is van olyan letaglózó, mint egy Oroszlán, hacsak nem jobban, a tekintete pedig... olyan vérfagyasztót soha életemben nem láttam még, mint a Skorpió hideg, jeges, rideg tekintete, amikor dühös. Az Oroszláné inkább szenvedélyes, tüzes, de az övé, mint a hideg acél, és beléd is vág vele a lelkedig, a csontodig. Az esze is vág, mint a borotva, és pontosan tudja hova szúrjon, ahol a legnagyobb fájdalmat tudja okozni. A szavai sűrű borostyánzöld, savas, maró méreg... Emellett ő is számontartja az összes apró kis sérelmét, és olyan dolgokat vág a fejedhez, amire talán nem is számítasz, de csak mondja, és mondja, mintha csak könyvből olvasná. Vitába szállni nem is érdemes vele. Lehet, de kiváló vita partner, és úgyis addig csavarja a dolgokat, hogy neki legyen igaza. A másik érveit meg sem hallgatja, nemhogy elfogadja azt. Általában a kitörését követően, ami elég elsöprő, kifejezetten hamar lehiggad. Tettlegességig ritkán jut el, rosszabb pillanaiban is nagy az önuralma, de ő sem lehetetlen, hogy kikerüljön a kontroll alól, na akkor, attól az Isten óvjon! Azt a rengeteg indulatát hamar levezeti, de aki utána kibékül vele, vagy megbocsát neki, az vagy díjat érdemel, vagy bolond. Meg hát ő sem igazán az a megbocsátó fajta.

Nagyon hasonló két jegy amúgy, az összeférhetetlenségüket az adja, hogy egyikük tűz, másikuk víz jegy. Nagyon hasonlítanak, mégis kb. a legrosszabbul értik meg egymást, a kommunikáció rendre félresiklik köztük, hiába beszélnek sokszor ugyanarról.. Az egyik szerint zuhog az eső, a másik szerint szakad. Az egyiknek sült burgonya, a másiknak szalma pityóka... Az egyik 19, a másik 1 híján 20.

Talán a pénzügyek terén jönnek ki a legrosszabbul. Úgy értem mindketten a félretett pénzüket arra költik, amiben örömüket lelik. A különbség? Hát mi lenne, mint a kérdés, hogy mi az. Az Oroszlán szereti a luxust, a csillogást, a kényeztetést. A Skorpió szintén minőségi, de egyben hasznos, praktikus dolgokra költ. És meg is tudja teremteni a rávalót. Ellenben rossz szemmel nézi a számára érthetetlen hasznú csecsebecséket, ami nélkül persze kedves Oroszlánja nem lehetne annyira tündöklő... efelett az apróság felett persze szemrebbenés nélkül átsiklik.

Az Oroszlán dolga végeztével szeret lustálkodni, pihenni, elnyúlni, kényeztetni magát, testileg, vagy éppen szellemileg kicsit kikapcsolódni. A Skorpiók kifejezetten pörgősek, folyton csinálniuk kell valamit. Mikor megpihennek, leginkább a sportot vagy a négy fal közt maradást választják. Bulizni is szeretnek, de nem mindig, időről időre besokallnak kissé a társaságtól. Utazni is szeretnek, de inkább kempingeznek, mint wellnesselnek. Na szóval, itt is van különbség, bár ha meg van az akarat, teljes mértékben összeegyeztethető. Ha nincs meg, akkor csak egy újabb vitaalap.

Mindkét jegy féltékeny típus, de a Skorpió mindig eggyel jobban. Egymásra teljes mértékben okkal, az Oroszlán imád a figyelem központja lenni, általában flörtkirály/flörtkirálynő, a Skorpió pedig igazán szexközpontú, és ha nem kap meg mindent, hajlamos kicsapongani. Viszont a vicc az egészben, hogy komoly kapcsolatban, főleg, ha úgy érzik megtalálták az igazit, az egyik leghűségesebbek tudnak lenni. De... ettől még flörtbe keveredhetnek, ami az Oroszlán egóját sérti, és éreztetni is fogja neheztelését, de valódi csalás híján hajlik elnézni az ügyet. Ellenben a Skorpió számára ez már megcsalás, na erről megfeledkezve elég nagy kakiban vagyok most... Pedig aztán annyira imádom az én drága, édes angyalomat, farkasomat, kandúromat, hogy még csak gondolni sem tudok másra, mint férfira... mint potenciális partnerre, se 10 percre, se egy éjszakára, se többre. Gyűlölöm ezt. Nem a szándék kellenne fontosabb legyen? Főleg, ha aktus, de még csók sem volt?? Jó, itt is kiütközik, hogy én ezt soha nem fogom megérteni. Ha választhattam volna, akkor vele lettem volna, és nem egyedül kódorgok dobozszámra szívva a cigarettát, a barátnőmmel lelkizve telón, hogy aztán kibukva egy idegen unszolására, mert látta milyen rossz passzban vagyok, neki panaszoljam el mi bánt. Ezerszer is nem! Csak az ő karjaiban akartam volna lenni, máshol fájt, még lélegeznem is. Ő viszont egyre kevesebbet keresett, egyre kevesebbet mondott, egyre ritkábban válaszolt, és igen, ez van, nehezen viseltem, kiborultam. Előtte nem telt el nap, hogy ne beszéltünk volna. És többnyire ő keresett. Szétestem...

Hm... Mi van még? Háhá, az ágyban viszont olyat alakít ez a páros, hogy a barátnőm szavaival élve, az angyalok sírva fakadnak.

Kapcsolatban pedig mindkét fél imádja tenyerén hordozni, kényeztetni partnerét. Amíg a rózsaszín köd tart, addig igazi tündérmese ❤

Ezt az egyet amit a kérdésben említek viszont soha nem tapasztaltam. Ilyen közeli viszonyba Skorpióval még nem kerültem azelőtt

3,5 hétig nem kerestem. De karácsony előtt pár nappal, valamikor huszadika körül a főzés és takarítás kellős közepén rámtört a késztetés, hogy hívjam fel. Nem voltam felkészülve arra mi lesz, ha felveszi. Nem tudtam mit mondjak akkor, de mivel nem is számítottam rá, kicsengés közben sem agyaltam ezen. Ő viszont felvette. Majdnem lefordultam a székről. Sokat nem tudtam mondani a döbbenettől, ő viszont elmesélte, hogy szerencsém volt, mert épp otthon van náthásan, különben nem vette volna fel. Aztán gyorsan hozzáfűzte, hogy elköltöztek, ne keressem ott, ahol laktak. Mondtam, hogy ott már egy ideje nem kerestem. Elmondta, hogy másik városba költöztek.

Olyasmiket mondtam, hogy jó egy kicsit hallani a hangját, beszélni vele, jó lenne esetleg máskor is, majd valamikor, jobbulást kívántam neki, illetve szánom-bánom, de kinevettem, és kérdeztem tán annyira unatkozott, hogy már nekem is felvette? Persze rögtön védekezni kezdett, hogy mit gondolok, konyhaszekrényt szerel, meg rengeteg dolga van, lassan le is kell tennie. Persze csak gúnyolódtam, de ő miért is ne sértődött volna be... Pedig ő az, aki engem megsértett. Na mindegy.

Rosszab a helyzet, mint gondoltam. Feladtam. Végleg. Ennyi volt.

Nem tudom. Csak azt, hogy eddig albérletben laktak, ez meg már a sajátja. A barátnőmnek viccesen azt mondtam, hogy biztos elmenekült előlem. Mintha valami olyasmit említett volna, hogy a gyermekeinek is jobb ott, a környezet is másabb. A város, amit említett kb. 35km-re van. Mintha azt mondta volna a hajnali első járattal fog bejárni dolgozni, de igazából fogalmam sincs.

Mivel elég gyorsan jött a dolog, akár már akkor felmerülhetett, mikor azt mondta nekem, gondolkodnia kell, de igazából egy kicsivel, napokkal, 1-2 héttel későbbi ötlet is lehetett. Továbbá biztos vagyok benne, hogy igazat mondott, mert egy újabb képén láttam, hogy az már nem a régi lakásukban készült. Igaz olyan az arca rajta, mint aki macskaszart szopogat, de ez csak az én meglátásom, olyan, mint én, az alap arckifejezése elég mogorva, akkor is, ha nem az, a lefelé görbülő szája miatt.

Azóta nem beszéltünk. Persze titkon reménykedek, annak ellenére, hogy azt mondtam, feladtam, de nem igazán van miért.