Miféle álom az ilyen?

Hát ez jó kérdés!

2-nek: teljesen így van, a kiugró álomtartalom ilyenkor azonnal a pillanatnyi hangulatra reagál. Egy alkalommal egy egyébként kellemes tudatos álomban érzékelni kezdtem a fizikai test visszaszívó hatását. Ez kellemetlenül érintett, mire az eddig békés szereplők hirtelen gyanúsan felém fordultak, amitől bepánikoltam. Erre üvöltve nekem rontottak, szét akarnak tépni. Jobb híján arra gondoltam, hogy ez csupán egy álom, nincs mitől félni. Fura, de ez akkor megnyugtatott. Abban a pillanatban a pokoli támadók csalódott hangot adtak ki, visszavonultak, szétoszlottak, viszont tisztán hallottam azt a bizonyos susogó, magas hangot, ami az asztráltest ki- és visszalépését kíséri, ezt szerintem ti is jól ismeritek. Azonnal rájöttem, hogy az ellenséges üvöltés nem volt más, mint ennek a hangnak a fantasztikus lefordítódása az ijedtség során! De persze, ezek a dolgok nem mindig ennyire olcsók. Ismerem én is azt a dolgot, amire utaltok, a régiek ezt nevezték lidérc-nyomásnak: úgy tűnt, hogy egy ember nagyságú, de alaktalan, láthatatlan, tusfekete, inhumán módon tisztán gonosz tömeg ül rajtam, amitől képtelen vagyok mozdulni. Nem ijedtem meg, csak figyeltem, mire pár perc után lassan felszívódott. Éppen egy testenkívüli állapotból voltam visszatérőben, az asztrálplazma akkor épp a homlokomon keresztül szívódott vissza belém, de a fekete tömeg miatt a mellkasomban megállt. Mármost akkor a fekete valami a visszaszívódás blokkoltságának jelképe, vagy a blokkoltság a fekete valami ottlétének következménye?! A múlt héten meg abban az állapotban, amit az eredeti kérdés leír, úgy tűnt, hogy két, nem valami szép, de nem is taszító nőnemű alak mászik mellém az ágyba. Aki erre nekem azt mondja, hogy vágyfantázia, annak azt kívánom, hogy ilyen módon teljesüljenek a vágyai. Nem részletezem, de asszem ezeket nevezték a régi jó világban succubusoknak. Tökéletesen reálisnak tűntek, bár valahogy máshogyan, mint a reális hús-vér lények, de teljesen más minőségűek voltak, mint az álomalakok. Lehet, hogy tényleg körbe vagyunk véve a se nem szellem-se nem anyag elementáris lényekkel? Mert mindent az imagináció számlájára írni kicsit sok!