Miért szünik meg álmodáskor az Öntudat?
1. Ha álmodom nem is hiányzik a valóság.
2. Nem is jut az eszembe, hogy az előbb feküdtem le.
3. Bármiről is álmodom, semmin nem lepődöm meg, bármilyen furcsa is az álmom.
Összegezve: Tökmindegy, hogy milyen Öntudatunk van, álmodáskor elveszik egy időre. Tehát, ha más irányítja a tudatunkat, akkor mindegy hogy melyik a valóság!
Voltaképpen nem a tudat pihen (neki ilyen értelemben nincs is rá szüksége), hanem a fizikai tested. S addig, amíg az idegrendszer pihen és a test regenerálódik, addig a tudat ideiglenesen elhagyja azt. Az úgynevezett saját kis asztrál világunkban vagyunk olyankor, ahol a tudatunkkal, a különböző érzelmeinkkel felruházott gondolatainkkal különböző élethelyzeteket, valóságokat teremtünk magunknak. Kissé túlzóan fogalmazva, hasonló teremtés ez, mint ahogy a nálunk jóval magasabb szinten lévő teremtő lelkek teremtik az általunk ismert fizikai világot. Mi is a gondolatainkkal teremtjük meg magunknak azt a világot, melyben az álmunkban vagyunk, s mivel ez hasonló teremtés, mint maga a fizikai világ teremtése, ezért érezzük azt, akkor nagyon is valóságosnak.
Amikor a testünk halála bekövetkezik és a tudatunk (lelkünk) elhagyja azt, s átkel a szellemvilágba, erre az életünkre tekintünk úgy, mintha az csak egy nagyon valóságosnak megélt álom lett volna - noha itt ezt most, nagyon is valóságosnak éljük meg. Ugyanúgy, mint az álmokban.
Az álmok legfőbb szerepe egyébként egy lélek tisztulási folyamata a hétköznapok terheitől.
A legtöbbször a mindenkori lelki állapotunk érzelmi folyamatai, vágyaink, félelmeink, stb., törnek a felszínre így, hogy azok feloldódjanak és a lelkünk megnyugodjon. Ha nem így lenne, egy idő után nagyon megsínylenénk azt, amíg a testünkhöz kötődünk.
(Mivel "fél lábbal" a szellemi síkon tartózkodunk, ezért az álmok kisebb részében előfordulhatnak a fizikai érzékszerveken túli észlelések különböző formái, például információk szerzése a korábbi életekből, a lehetséges jövőből, valós találkozás elhunyt szeretteinkkel, stb.)
Összegezve. Nem szűnik meg az öntudat, csak akkor egy más tudatállapotban van, ami egy szükséges velejárója a fizikai testben töltött életünknek.
az öntudat nem szűnik meg.
az éntudat változik meg.
Kedves kérdező4
Álmodban az a valóság, amit ott látsz/átélsz. Mivel annak nem része a lefekvés, ezért nem is releváns infó akkor és ott számodra. Az ottani "világ" törvényei a mérvadóak.
A jógik szerint a fejlődéssel párhuzamosan eljön majd az az idő, mikor alvás és álom közben is megmarad az a fajta éntudat, amit most hiányolsz. Szóval álom közben is tudni fogod, h álmodsz. Az álomjóga gyakorlásával is gyorsítható e folyamat.
Ha mélyebben érdekel a téma, javaslom a különböző tudatállapotok tanulmányozását.
"Voltaképpen nem a tudat pihen (neki ilyen értelemben nincs is rá szüksége), hanem a fizikai tested. S addig, amíg az idegrendszer pihen és a test regenerálódik, addig a tudat ideiglenesen elhagyja azt. "
TE skizofrén vagy? 😨 Voltaképp a öntudat pihizik, viszont az idegrendszer éppen hogy az alvás fázisban a legaktívabb, csak az öntudat tompa. Nem hagyja el semmi a testet semmi. :DDDD
Az álomban az agyban átveszi a dominanciát a jobb agyfél,ami a fantázia,álom segítségével dolgozza fel a tanultakat.
Álmodáskor az öntudatnak, egy másik formája működik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!