Emlékeztek a leghülyébb/legabszurdabb álmotokra? Mi volt az?

Dilis voltam egy diliházban és mikor bejött két biztonsági őr, hogy vigyenek valamerre mindkettőt megfojtottam egy dróttal. Az egyiknek még a feje is lejött közben. Erre még az is rájött, hogy közben nyilván rosszul lett és mivel félig nem volt a feje már a helyén a vágásnál a nyaknál elkezdett hányni.

Ez volt az amire úgy keltem fel, hogy 5 percig csak néztem előre.

what the hell ez a post

na mindegy az én kedvencem az volt amikor II. Erzsébet windsori kastélyában voltunk este valami fogadáson, és én unatkoztam szóval felmásztam a lépcsőre ahol egy sírkő volt, csak úgy random a lépcső közepén, ezért megijedtem és ráugrottam az egyik osztálytársam anyukájára, aki meghalt. Aztán a lépcsőről, a sírból Petőfi Sándor eltorzult teste mászott elő és megtámadta a szüleimet. Itt van egy kis kiesés, utána csak arra emlékszem, hogy egy platós kocsival menekülünk a kastélyból miközben látom az ablakából a szüleimet ahogy Petőfi zombija épp széttépi őket, én meg egy felmosóval lökdösöm le a kocsi hátuljáról az épp arra felmászni próbáló zombikat.

Két éve álmodtam. Hazafele jöttem a suliból, a legjobb barátommal, még egy barátommal, és egy osztálytársammal, ha jól emlékszem, mert eléggé zavaros volt. Szóval megyünk, erre feltűnik egy kínai csávó törökülésben, és egy kis fát metszett. Fura szavakat mondogatott, nem hasonlított semilyen nyelvhez, amit hallottam. Mire azt mondom:

- Fura egy nyelv-erre ő:

- Igen. A tiéd.

Jövünk tovább, mintha szupergyorsak lennénk, de körülöttünk minden, beleértve az embereket is, úgy mozognak, mintha csak úgy kb. közepes iramban futnék. Hirtelen egy mágis utcán haladok (azon, amin szoktam hazafele menet menni), majd hirtelen éjszaka lett, és már csak a haverommal (barátommal) mentünk ketten, ő biciklin, én gyalog, valami jelentéktelen dologról beszéltünk, mint máskor. Aztán meg, biciklivel értem haza.(Az út felét gyalog, másik felét biciklivel teszem meg.) Még mindig éjszaka van, bemegyek a házba. Ott van anyám, kérdez valamit. Hirtelen becspódik a bejárati ajtó, de nem lett semmi baja. Olyan félelmetes lett az atmoszféra. Bejön a nagybátyám, szól, hogy menni kell anyámnak valahova. Anyám, meg ő is elindul, a testük az ajtó fele veszik az irányt, de a nyakuk kinyúlik, felém fordulnak, és tiszta eres nekik. Úgy kb. 150°-ban hajlott meg a nyakuk. Kimentek az ajtón, becsapódott, és felébredt. Egy kicsit összexartam magam, de egy-két perc múlva elaludtam.

Hűha, ez hosszúra sikerült, remélem, ha végigolvastátok, nem untátok annyira magatokat.:D

Volt egypár. Alapvetően mindig ilyen tiszta idétlen álmaim vannak, csak a nagy részére sajnos nem emlékszem... De pl. ilyenek voltak, hogy:

- egy ismert musicalszínésszel együtt jártam matekelőkészítőre a BME-re... sosem voltam reálbeállítottságú, és gyanítom, ő sem :D

- mutáns pincsik támadása az űrből, amit egy, a sulis osztálytársaimból és pár ismerősből összeverbuvált csapatnak kellett visszavernünk, és mentünk ki az űrbe, űrhajónk is volt

- nekem kell megmentenem a Napot, mert a Spice Girls ellopta

- tél, hóesés, a távolban áll egy fura figura, sötét hosszú haj, sötét kabát, arca kivehetetlen... megdobom hógolyóval

- családdal együtt elmegyünk vmi tengerparti helyre nyaralni, találkozom ott Ronan Keatinggel, akiről aztán kiiderül, hogy nem ember, hanem más fajba tartozik, és szerinte én fajtárs vagyok, és elvisz egy másik bolygóra (és pont a legérdekesebb résznél ébredtem fel... most nem tudom meg, hogy elmentem volna-e a másik bolygóra :D)

- több ilyen szigeten kincskeresős, és gonosz mutánsok által támadós álmom is volt

- amíg a családi panelben laktam, többször volt olyan álmom, hogy mennék be a lépcsőházba, és nem ismerem meg, mert az alatt a 2-3 óra alatt, amíg távol voltam, teljesen megváltozott belülről

(a poén az, hogy amikor elköltöztem, akkor egy olyan 3 hónap múlva visszamentem, és először azt hittem, valóra vált az álmom, mert nem ismertem meg a házat belülről... amúgy csak lekövezték linóleum helyett a lépcsőket, de nagyon brutál volt :D)

- 10-11 éves korom körül álmodtam olyat, hogy valamiért be kellett ülnöm egy autóba kormányozni, mert különben történik vmi súlyos, és 11 évesen jogsi nélkül megyek össze-vissza az úton

- egyetemista koromban álom: a volt középiskolai osztálytermemben tanít egy egyetemi tanárom minket... és a minketben mint osztályban van volt osztálytárs, munkatárs, híresség, volt évfolyamtárs... minden. És én vagyok az osztály strébere (amúgy suliban is az voltam), de elfelejtettem felkészülni egy prezentációra, és a szünetben készülök rá, de közben a híresség osztálytárs b.ogat, hogy na mi van, a stréber nem készült? Júúúúj... meg csipked.