Tudnátok nekem segíteni? Írjátok le egy-egy gyerekkori álmotokat amikre még most is emlékeztek!

az volt, hogy a telkünkön voltunk, és a hátsó kertben sok fa állt, és az egyiknek a törzséban egy nagy tv volt, és nagyanyám szidott benne engem,nekem beszélt, mint egy videofonba, gonosz volt, és a valóságban meg sosem bántana, és ő a legjobb szívű ember, akit ismerek.

Ez nagyon megmaradt, és féltem is. Nagyon kicsi voltam, de már nem tudom hány éves.

Valahol lebegek és körülöttem arcok jelentek meg egy kis időre, majd eltűntek és éreztem, hogy biztonságban vagyok és meleg levegő vesz körül, és nagy fény, majd felébredek. Ezt nem tudom mikor álmodhattam először, de vagy 6-7 éves koromig párszor biztosan. (most 25 vagyok).

Még volt egy, de ez nem visszatérő, csak nagyon megmaradt bennem. Egy későbbi barátnőm (akkor lehetett 8 éves körül) nálunk volt egy garázsszerűség, de akkoriban nyulak voltak, és az álomban a lány hirtelen meggyulladt és elkezdett a tűz körülötte forogni, ő meg sírt közben. Próbáltam neki segíteni, de nem tudtam. Felébredtem. 2 évvel ezelőtt volt neki egy nagyon súlyos autóbalesete, azóta nem tud rendesen járni. Lehet ezt álmodtam meg...

Sajnos nem emlékszem, hogy akkor hány éves voltam, de szerintem 8 körül.

Egy régi pajtában voltam/voltunk, én magas voltam (felnőtt), és fekete viktoriánus ruhában voltam (abroncsos szoknya, állig érő nyakú csipkés-fűzős felső, hosszú ujjú, ujjbegyig érő), szoros kontyba volt fogva a hajam. Rajtam kívül volt még ott egy ember, nem emlékszem, hogy ki, de ismertem (talán nőnemű volt, már akkor sem tudtam megállapítani). Gyertyafény világította meg az egész pajtát, este lehetett, és egy öreg nőhöz mentünk. Bennem ellenérzések voltak felé, de valamiért muszáj volt meglátogatnom. Eddig az álomban semmi ijesztő nem volt, de az az öreg nő...borzasztóan féltem tőle, és mai napig rosszul vagyok, ha eszembe jut. Ősz haja volt (szintén szoros kontyba hátrafogva), fején fekete kendő, rajta is hosszú fekete ruha, mint rajtam. Nagyon ráncos volt, olyan 80-90 év körüli, de sugárzott belőle az erő, és ugyanakkor nagyon be volt esve az arca (mint amikor a nők beszívják, miközben felkenik a pirosítót, biztos láttál már olyat:) Egészen világoskék szeme volt, és elmondhatatlanul féltem tőle, valamiért én a Halállal, vagy a Gonosszal asszociáltam őt. De kedves volt velem/velünk, közölte, hogy ő ismer engem, és mutatni akar egy könyvet. Arrébb kotorta a lábával a szalmát (ezzel volt felszórva a deszka), és kinyitott egy pici ajtót, onnan vette elő a könyvet. Nagy volt, sötétbarna, bőrkötésű. És itt felébredtem.

Önmagában a történetben nem volt semmi rossz, de attól az öregasszonytól a mai napig rettegek, ha csak eszembe jut, pedig nem vagyok félős. Próbáltam sokszor megfejteni, hogy mi/ki lehetett ő, miért kelt bennem ekkora félelmet, de nem sikerült rájönnöm, pedig én is olvastam/olvasok sok pszichológiai könyvet (Freud-ot is).

Szóval, ha esetleg rájönnél valamire, kérlek írd meg:)

21/L

Ezt kilenc éves koromban ámodtam.

Egy különös erdőben voltam,és játszottam egy furcsa fával.A fában volt egy pici zöld kristály,amit megfogtam és kiszedtem.Megint ott termett egy pici zöld kristály,kiszedtem,és így ment ez tovább.A végén pedig a fában ott termett egy nagy kék kristály,amit szintén kiszedtem.Itt jött egy örvény ami elvitt engem a felnőttkoromba.Aztán már csak annyira emlékszem,hogy ülök a férjemmel egy házban,ahol minden szürke.

Amúgy lány vagyok (természetesen),és 10 éves.