Írnátok olyan álmokat amikben meghaltatok? A halál módja érdekelne leginkább. + ilyen oldalak is jöhetnek

Egyszer volt ilyen álmom de az elég morbid volt :D

Egy hegyen álltam, ott is egy kő kerítésen, mint a régi angliában és öngyilkos akartam lenni. Ekkor a hátam mögött feltűnt egy 180 centi körüli qrvás beállítottságú csizmás, barna göndör hajú hölgyemény és egy 170 körüli kopaszkás középkorú fehér fickó. A fickónak cápa fogai voltak, mint valamelyik bennszülött törzsnél. Piros ing volt rajta és fekete zakó, azt kérdezte:

-Meg akarsz halni?

Nem szóltam csak megfordultam és elővett egy hatalmas mordie-t vagy nem tudom hogy kell leírni, annyi a lényeg hogy a hatlövetű modernebb változata. A mutató ujjam a homlokomhoz emeltem. "Ide lőj!"

Lőtt is, a földre huppantam. Csend volt. Hatalmas csend és sötétség. Láttam magam egy pillanatra kívülről. Lelkem béke honolt, fájdalmat nem éreztem. Vártam a halált. De nem jött. Kis idő múlva felkeltem, mert meguntam a várakozást xddd

Remek álom volt.

"Mindenki csak olyant álmodhat, amely álomnak minden egyes részletét valamikor - valahogy már megtapasztalta."

Kategorikusan cáfolom néhány - természetesen nem az összes - álmom alapján. Okát nem tudom, de ez a feltevés esetemben nem állja meg a helyét (és ezzel gondolom nem vagyok egyedül). Logikus feltételezés, de azt kell mondanom, hogy nem igaz.

Két ilyen álmom volt, az utóbbi többször is megismétlődött.

Az egyikben hátba lőttek, aztán elsötétült minden és sokáig éreztem ezt a "semmit". Alvási paralízisem volt közben, szóval nagyon nehezen jöttem ki belőle, teljesen le voltam bénulva, és nagyon fájt a hátam.

A másikban kisebb gyerek voltam, és vertek, egész addig, amíg el nem ájultam, szintén nem volt egy felemelő érzés, mert minden ütést éreztem, még ébredés után is pár pillanatig. Itt nem volt ez a semmiben lebegés, rögtön felébredtem. De kisebb változásokkal ez már többször megismétlődött.

Én már jó párszor meghaltam álmomban gyakorlarilag míg kicsi voltam hati 3 szor minimum.

Most csak egyet írok le annak is a végét. Egy óriás giliszta meg ette a családom már csak én maradtam. Sikerült be menem a házba, de ekkor az egész házat lenyelte a giliszta.

Láttam ahogy a házat emészti és már csak az ágy maradt amin voltam. Megemésztett. Ekkor láttam felülrõl ahogy a giliszta a föld alá megy. Felébredtem 1. vagy 2.-os lehettem így elhittem, hogy kint vab az óriás giliszta. A szüleim dolgoztak így egyedül voltam órákig nem mertem ki menni.

Nekem már sok halálközeli álmom volt...

Lelőttek, eltiportak, megfojtottak, vízbe fulladtam, lezuhantam... Némelyik többször is visszaköszönt. Nem volt túl jó érzés egyik sem. Viszont a tudatalattim az utolsó pillanatban vagy váltott, vagy felébredtem.

Eddigi feltevések szerint - mivel az álmot az agy többé-kevésbé valóságként értelmezi - nem tudjuk álmunkban átélni a halált, mert akkor az agyunk leállna, ezért a tudatalatti, vagy vált, vagy felébreszt.

Érdekes a feltevés, hogy az álomban csak olyan dolgok kombinálódhatnak, amiket már átéltél. Ez így nem pontos meghatározás, mivel elég látni, érezni, gondolni valamit, amiből építkezhet a tudatalattink... És hihetetlen kombinációkra képes.

Viszont egyes kísérletek során főként gyerekek képesek voltak olyan dolgokról álmodni, amivel korábban nem találkozhattak. Egyes elméletek szerint a génjeinkben hordozunk bizonyos emlékeket. Ha jól tudom egyszerűbb élőlényeknél (férgeknél) sikeresen bizonyították ezt egy nagyon muris kísérletben ÷)

Rendszerint közlekedési balesetben halok meg álmomban (autó vagy vonat üt el) vagy pedig megfulladok (félrenyelt kajától vagy úgy hogy vízbe esek).

Ütöttek már el és több barátom halt meg úgy, hogy elütötte őket a vonat, valamint kis híján fulladásos élményem is volt már (kajától és vízzel egyaránt) de ezek vagy nagyobb gyerekkoromban történtek (a fulladósak) vagy felnőttként (a balesetek) de ezek az álmok azóta kísérnek, mióta egyáltalán vannak emlékeim, úgy 2 éves korom óta. Érdekes.