Miért vannak ilyen morbid álmaim?

Csak töredékekre emlékszem, de nagyon zavarnak..

Az első kép egy őszi levelekkel teli lépcső amin felfelé megyek majd át két udvaron, a nyomomban bogarak de nem zavarnak, ha rájuk is lépek az csupán azért mert annyira sűrűsödnek hogy nem tudok nem rájuk lépni néha.

Majd beérek a házba, ekkor már este van, embereket hallok, veszekedést, velem vannak egy szobában de nem figyelem az arcukat annyit tudok hogy ismerem őket, talán a testvéreim lehetnek (?) Egy nagy résen át a nyomban jövő bogarak bejutnak a házba ekkor már félek tőlük eltaposnám szétnyomnám őket. E töredék vége hogy egy szőnyegen egy függöny előtt térdeplek nyomom a bogarakat, és a fiamat keresem (valóban van fiam, és ebben a töredékben akkora és olyan mint a valóságban) akivel az álombeli érzelmek és a többiek reakciójából ítélve sosem foglalkoztam mindenesetre megvan a gyermek nem messze mellettem van.

A másik kép egy nagy veteményes kert este van, de olyan holdfényes, minden látszik. Nekünk is vannak nyulaink és a szomszédnak is, de ezek hatalmasak akkorák mint egy jól fejlett golden retriver.

Rengeteget rohangálok bár az okát nem tudom, közben van egy kép hogy eszem, a döbbenet benne az hogy egy megszületett magzatot, az én gyermekemet eszem, olyan huszon pár hetes magzatról beszélünk ki abban a jellegzetes pozícióban van, egyáltalán nincs ebben különös dolog az álomrész többi szereplőjének a szomszédnak és anyámnak (anyámat nem látom de tudom hogy ott van valahol fent a dombtetőn) olyan mintha még szabadna ezt csinálni mintha biztatnának is valakik

látom ahogy a fejébe nyúlok a villával, olyan kocsonyás áthatolható a teste, de a darab egyáltalán nem olyan mint az agy, nyúlhús van a villámon, a számba veszem, de valahol érzem hogy ez nem helyén való tehát ki is fordul a számból vissza az edénybe.

Magamhoz veszem a gyereket, és lefekszem mellé egy ágyba.

A következő kép az hogy egy nagyon mosolygós néger gyermekkel sétálok dalolok neki becézem

Már teljesen máshol vagyunk egy úton. Nappal van.

Tőlünk nem messze egy férfi áll talán egy kerítés is elválaszt minket de ez nem biztos, én elsétálok.

És itt ébredtem fel.

Az első két töredék a régi házunkban van ahol gyerekkorom egy részét töltöttem, a ház a kettős udvar a nagy kert mind odatartozik.

Kivételes az, hogy emlékszem az álomra, de zavaró is egyben, mert egy ideje ilyen témájúakat álmodom és ez nem tetszik..