Álmomban ókori hadisten-szerű lény voltam. Vajon jelenthet valamit?

Az álom a következő:

Egy kopár vörös sivatagos bolygón állok valahol. Nincs rajtam más, csak egy díszes ágyékkötő szerű (olyasmi mint a római katonáknak volt pl.). Egyszer csak megremeg a föld, és ahol állok, ott elkezd emelkedni, az ég felé törni velem egy sziklacsúcs. Emelkedik, eközben kívülről látom magam: már van rajtam egy teljesen zárt sisak is (szintén az ókori design). A szikla nem emelkedik tovább. Baromi magasan vagyok, és ahogy körbenézek, látom, hogy felsorakozott mögöttem egy hadsereg – több tízezren vannak -, talpig páncélban. De ez már nem ókori páncél, hanem inkább futurisztikus, cyborg szerű – de egyébként fegyvertelenek! A távolban feltűnik egy hatalmas fekete felhő. Érzem, hogy sötét gonosz szellemlények alkotják, de csak a felhőt látom közeledni. Felemelem a karomat, és egy „támadás” mozdulatot teszek. A sereg megindul, majd egy kis idő múlva – amikor körülvették a sziklacsúcsot - megáll.

Megjelenik rajtam egy cyborg páncél, olyan, mint a katonákon. Nem néznek rám, de érzem, hogy én irányítom őket. Teszek pár ilyen karate szerű : -) mozdulatot, a sereg tökéletes szinkronban mozdul velem. A fekete felhő közeledik. Érzem, hogy van körülöttem egy fehéren ragyogó energiaburok. A mellkasomhoz emelem mindkét karomat, majd két oldalra lecsapok, erre az energiaburok szétterül az egész sereg felett. A felhő már egészen közel van, ekkor a katonák felemelik a bal karjukat, és megjelenik a kezükben egy kb 1 méter átmérőjű ragyogó kerek fénypajzs. A felhő nekimegy az első sornak, de a pajzsokon az energiájuk elakad – kb úgy törik meg, mint a csapból folyó víz, amikor elé tartod a kanalat :-) Viszont a pajzsokról leváló energia már nem fekete és negatív, hanem fehér és pozitív. Hátranézek, látok a sereg mögött egy gigantikus méretű parabolaantenna-szerű valamit, ami ezt az energiát gyűjti egy darabig, majd egy óriás löketben visszaküldi előre. Kb úgy néz ki, mint az özönvíz, a fehér energia elsöpri a fekete felhőt, majd körbefut az egész bolygón, a nyomában hatalmas növények vágódnak ki a talajból, amik óriás gyümölcsöket teremnek.

A következő kép az, hogy a növények között, a folyóparton boldog emberek vannak. Néhányan halásznak, vannak, akik beszélgetnek, vagy csak sziesztáznak, és szinte a levegőben tapintható a boldogság érzése.

Ami még ehhez hozzátartozik, hogy egyszer sem éreztem félelmet.

Alapvetően komoly válaszokat várok, de az idióta válaszok is érdekelnek, ha jót lehet rajtuk röhögni :-)