Egy ezotéria témában szokatlan kérdés - a téma az alvásparalízis?

ilyenkor megszáll egy démon

Kb. 10 éve magam is hasonló cipőben járok, rendszeresen tapaztalom az alvásparalízisnek elkönyvelt jelenséget, ami nálam a tudatos álom gyakorlásának mellékhatásaként jelent meg. Az a bizonyos szúró érzés néha az egész testet átjárja, néha egy-egy testrészre, gyakran a homloki zónára koncentrálódik, és többnyire elektromos zúgó hang kíséri (ezt a hangot a félelem ellenséges sutyorgássá írhatja át). Nem is olyan kellemetlen, csak engedni kell, hogy magától végigmenjen ez a szakasz. Hipnagóg állapotban néha teljesen elmarad, és rögtön valami plazma- vagy mézszerűen lebegő másodtestérzet jelenik meg. Aki átéli szerintem nem fog többé nevetni az asztrálprojekció teóriáján, a teljes folyamat ti. fenomenológiailag attól megkülönböztethetetlen. A pszichológusok az asztrálprojekciót félreértett tudatos álomnak tartják, az asztrálprojekció hívei viszont a tudatos álmot tartják hallucinatorikus típusú asztrálprojekciónak. Mellesleg azon egy cseppet sem csodálkozom, hogy a képáramodat nem tudod irányítani. Ez attól van, hogy valójában nem is lehet. A folyamatot bizonyos határok között befolyásolhatod, irányítani viszont nem tudod: aki az ellenkezőjét akarja neked bemagyarázni, az nem a tudatos álomról beszél. A tudatos álom képvilágát ugyanaz a tudattalan centrum generálja, mint a normális álmokét, álmunkban nem vagyunk elszigeteltek mélyebb énünktől (álmunkban sem vagyunk szabadok...). Ha sikerülne addig jutnod, hogy másokkal akaratlagosan kommunikálj álmodban, akkor igencsak messze jutottál az "okkultizmusban"! Amúgy az ilyesmi néha magától megtörténik (függetlenül attól, hogy a "többiek" élnek-e, vagy meghaltak), de rendszerint nincs benne sok köszönet, a többiek olyanok mintha alvajárók lennének, vagy mi. Ha meg nem úgy viselkednek, akkor te csúszol át olyan tudatszintre, ahonnét nem nagyon tudsz éber állapotba emlékeket átmenteni, s marad az érzelmileg nagyon töltött bizonytalan emlék valamiről, valakiről...