Ha valaki álmodott már tudatosan, le tudná írni az élményét?

Volt már ilyen és tudtam valamennyire irányítani.

ÉN gondoltam elnyomok egy kámehámét de helyette az egész ég sötétségbe borult:D nem ugy jött össze ahogy számítottam de jó élmény volt így is:D

vidéken voltam másik nagyszüleimnél, kb 13 voltam, mikor egyszercsak azon kapom magam, hogy pesti nagyanyámék lépcsőházában épp becsöngetek, és elmesélem nekik a konyhában, hogy na mit szóltok, hogy itt vagyok?Merthogy egyébként tudjátok, hogy vidéken alszom, és csak álmomban vagyok itt?! Erre legyintettek, hogy ugyan már, mi ez a hülyeség, én erre mondtam, hogy megmutatom, és elkezdtem forogni, leestem a földre és ott tovább forogtam, és felébredtem.. na mondom milyen hülye álom, visszaalszom, erre megint ott vagyok a lépcsőházba, becsöngetek, és ugyanez a szitu, csak mondom nekik, hogy látjátok, az előbb megmondtam, hogy álmodom, nem hittétek el, akkor ezt magyarázzátok meg, hogy hogy kerültem ide mégegyszer!!Erre kiderült, hogy nem emlékeztek rá, hogy három percel ezelött ugyanígy becsengettem, erre ismét forogni kezdtem, majd felébredtem..visszaaludtam, és magyarázkodásból állt az éjszakám, mert nem viccelek, kb 5X próbáltam tudatni velük, hogy álmomban oda megyek, ahová akarok, de nem hitték el.. :( nem is emlékeztek semmire sem.. nekik mindíg akkor érkeztem meg először, nagyon bosszantó volt..

Másik..

Egyszerűen elképzelni nem tudom, hogy mi az hogy én nem tudok repülni, mikor egy álmomból felébredek, amiben ez természetes volt..Nem tudom hogy álmodom, de az álmomat érzem az életemnek, és reggel még meg is próbálok újra elrugaszkodni, hogy hátha, de csak ugrálok,és szidom a gravitációt.. tökre felfoghatatlan.. úgy repülök, mintha úsznék a levegőben, csak nem felfelé visz a víz, hanem mint egy enyhe gravitáció, lefelé visz, és nekem kell megtanulni elrugaszkodni.Legutóbb egy kertvárosi részen voltam, nyárfákon ugráltam, de csak az alsó ágakig merészkedtem, mert tériszonyom volt!! :DD Ez a durva!! :D

Aztán fokozaosan egyre följebb merészkedtem, de maradtam a csúcsok alatt.. Szeretek álmodni, imádom azt a világot!!! :)))

az első tudatos álmodásomban repültem. Olyan volt mintha szélsebes madár vagy repülől ettem volna s álmomban olyan könnyűnek éreztem magam mint egy tollpihe. Szabad volt a kék ég és arra mentem amerr akartam és olyan gyorsan ahogyan akartam. Életem egyik legjobb álma volt s ébredés után az egész napom nagyon jó volt mert bennem volt az álom emlékképe. De komolyan majdhogynem végig vigyorotam a napot.

Azóta több alkalommal is álmodtam tudtaosan hol kedvtelésből repülni tanultam el el rugaszkodva, hol pedig harcoltam hihetetlen erőkkel és fegyverekkel álom béli roszfiúk ellen.

De a legttöbbször arra használom hogy a rossz emlékeket érzéseket rémálmokat jóra fordítsam mert tudom hogy az álomvilágban végtelen hatalmam álmaim eseményei felett.

Ajánlom mindenkinek hogy próbálja meg kifejleszteni ezen képességét és barangoljon szabadon érezze meg azt a fajta kötetlenséget, erőt és pozitív értelemben vett személységerősítő hatalmat amelyet egy hihetetlen világ nyújthat. Sokkal boldogabb sokkal erősebb és kitartóbb lehetsz általa és nem győzöm hangsúlyzni a végtelen szabadságot még a fizikai korlátok alól is.

"Álom az mikor az elme szabadságra megy" 6548

Két részre bontom, mert hosszú lesz : )

az első ilyen élményem (amire emlékszem is) az abból következett, hogy már nem tudom minek a hatására, de egy teljes napot azzal töltöttem, hogy bármit is csináltam, bármi is történt velem, azt a lehető legapróbb részletekig igyekeztem kianalizálni.

(hogy érthető legyen: kezembe fogtam egy ceruzát, ami fából készült, a fán belül grafit huzal; a grafit hagy nyomot a papíron; a papír szintén fából készül, akárcsak a ceruza. a fák az erdőkben nőnek és hosszas, nagyon hosszas (még ebbe is bele lehet merülni) munkával lesz belőlük papír, ceruza... na ilyesmikre gondolok)

egy egész napot így eltölteni: számomra nagyon megerőltető volt - annak ellenére, hogy egész nap egyedül voltam. nap végére szabályosan lezsibbadtam tudatilag, nagyon fáradt voltam. akkor éjjel volt olyan álmom, ami éppen ennek megfelelő különösséggel bírt:

mikor álmomban találkoztam valakivel és beszélgetni kezdtünk, akkor egy idő után azt vettem észre, hogy mintha kvázi "áttetszővé" válna a koponyája, szabályosan beleláttam a fejébe. Láttam, ahogy mozogtak a fogaskerekei miközben gondolkodott. Én - valószínűleg az elmúlt nap tudatában - tisztában voltam vele, hogy kellő analizálási képesség birtokában vagyok ahhoz, hogy az ő fogaskerekeivel hangoljam össze az enyémeket. tudom, ez eléggé bonyolultnak tűnik, de tekintve hogy álomban voltam és hogy mivel töltöttem az előző napot egyáltalán nem okozott ez nehézséget. szóval hamar azonos sebességre, áttételekre kapcsoltam a saját fogaskerekeimet és pillanatokon belül megértettem, hogy a másik fél valójában miről is beszél és onnantól (egy rövid ideig) képes voltam pontosan ugyanúgy gondolkodni, ahogyan ő.

Az, hogy ez az állapot (mármint a párhuzamos gondolkodás) nem tartott sokáig azért is lehet összefüggésben a nappal végzett gyakorlatommal, mert az éber állapotban is csak rövid időkre tudtam annyira fegyelmezni a gondolataimat, hogy pontosan arra koncentráljak, amit végzek ill. ami történik velem. Ez tényleg egy intenzív összpontosítási feladat. kb. 18 éves koromban volt ez, lehet hogy ma már nem is menne (most 28 vagyok), annyira sok minden jár a fejemben minden másodpercben.

Egy másik tudatos álom élményem épp ma reggel volt pár órája : )

talán a Normafánál kirándulhattunk egy társasággal. a szép panoráma felé igyekeztünk, amikor a távolból elkezdett egy másik csoport kövekkel dobálózni. nem tűnt vészesnek, de aztán egyre kisebb és élesebb kövek repültek felénk, már félni kezdtem. hamar kiderült, hogy valami túlfűtött nemzeti érzelmű csoport próbál minket onnan távol tartani. mivel egy-egy nagyobb társaságról volt szó, hamar nagyobb balhé alakult ki, már úton voltak hatóságiak, rendfenntartók, mikor az atrocitás ugyan véget ért, de kérdőre vontam a túloldal képviselőit, hogy mégis mit képzelnek magukról. Ekkor valamelyikőjük benyögte, hogy a csoportjuk egyik vezetője, aki mellesleg jogász végzettségű, azt a ténymegállapítást tette, hogy a mi csoportunk feléjük fenyegetőleg közeledett kutyákkal (valóban volt velem két gyönyörű szép vizsla, akikkel apportíroztam) és önvédelemből kezdtek minket dobálni.

Én itt kapva kaptam az alkalmon, hogy ha a vezetőjük jogi ügyekben kompetens, akkor nagyon gyorsan takarodjon el és addig ne is jöjjön vissza, míg elő nem keríti azt a jegyzőkönyvet, amit a fenyegetettségének pillanatában készített, különben félő, hogy ezt a sztorit nem fogja elhinni senki sem.

ez persze valójában jogilag nem valószínű, hogy érdekes, de ott, az álmomban elég nagy lélekjelenlétre volt szükség ahhoz, hogy ezeket az egyéneket valamilyen szinten sarokba lehessen szorítani és ne fajuljon el a hangulat ismét míg a rendőrség megérkezik.

ti hogyan tudjátok irányítani?:O mert nem vagyok a tudtomnál ilyesmi... és az eszembe se jut hogy irányíthatnám...

nekem már volt olyan hogy gurultam a lépcsőn(álmomban) és olyan érzésem is volt.csodálkoztam is.

Nekem is volt már gyerekkoromban is. Én semmi különlegességről nem tudok beszámolni. Csak tudtam, hogy ez álom. Talán egyszer csináltam tudatosan valamit, de csak elherdáltam a lehetőséget.

Megtanulható a tudatos álmodás. Valamiért az álom az ellen dolgozik, hogy felismerd, hogy álmodsz. Ilyenkor téves ébredést produkál. Vagyis azt álmodod, hogy felébredsz miközben tovább álmodsz, de más nem tudatosan. Ilyenben is volt részem már.

Itt egy nagyon jó könyv erről, és a hozzá kapcsolódó dolgokról:

*****