Az igaz ha valaki meghal álmába az akkor meg is hal igazából? , A tipikus zuhanós álomra gondolok. Lent.

Bocsi, hosszú leszek, mert izgat a kérdés. :) Át lehet nyugodtan lapozni, ha nem érint valakit. :D

Az álom egy érdekes világ. Sokat lehet róla a neten is olvasni. Halál közeli álma sok embernek van, úgyhogy ez egyáltalán nem baj.

Az alvás, azon belül az álmodás elengedhetetlen része az életünknek. Ilyenkor általában szürreálisnak tűnő képeket álmodunk, aminek talán semmi köze a valósághoz. Az agy ébren is úgy működik, hogy a külső ingerekből szubjektiv következtetéseket von le, amit erősebbnek érez azt tovább erősít, tárol. Ez rengeteg információ, és bizony pihenésre, álomra van szükség hogy rendszerezzük az infókat.

Bizonyos kapcsolatokat ébren át se gondol az ember, épp azért mert mondjuk a tudatos énje gátolja azt a fajta értelmezést. (pl milyen lenne leugrani a hídról) Álom alatt (REM fázis) pedig a pihenés és regenerálódás egy olyan formája megy végbe, amikor egy zajos agyi tevékenység zajlik. Ez a zajos ingerület, a napi problémáink okozta (tudat alatti) kötődéseket próbálja értelmezni. Ilyenkor az agyunk a zajból felismerni vél bizonyos képeket, amik nem feltétlen valós emlékek. Az agy epizódusokat és összefüggéseket memorizál nappal, és ezen epizódusok esetleg más formában bukkannak fel újra, de még valószínübb hogy az összefüggésekből egy új epizódust épít fel az agy álom közben. Pl. ha volt egy veszélyes emléked valamikor amit még nem gondoltál át, vagy valamiért mély nyomott hagyott benned, az jó eséllyel visszaköszön álmodban, esetleg olyan megvilágításban is, ami racionálisan nem elfogadható, vagy éppen hogy gátolt összefüggésekként élted meg. Pl. szerelmedhez nem mersz odamenni ébren, de álmodban ezerszer átgondolod hogy is ölelnéd át őt. Érdekes hogy az álmokban is vannak kényszerpályák, nem tehetsz meg bármit, mert akár fel is ébredsz tőle. :) Legalábbis nekem ez a tapasztalatom. Azt írják vannak szabályszerűségek, vannak érzéki álmok, ami az érzékelt világot szimulálják, és vannak koncepciós részletek, amik egy következtetés megálmodását tartalmazzák. Pl hogy ha megölelne, akkor azt hogyan tenné.

Gyakori az az érzés, hogy DejaVu-nk van, ami egy olyan koncepcionális élmény, amire rögtön bevillan, hogy ezt már valahol láttam és azt is tudom hogy mi fog következni, ergo, már megálmodtam. Ez sem csoda, hisz logikusan minden ilyen koncepció elég hamar végig tud álmodni az agyunk majd a legvalószínűbbet el is raktározza, és többségére felébredéskor nem is emlékszünk. Tehát az álmodás egy elég fontos rendszerező feladata az agynak.

Halál közeli álmok csak azt jelentik, hogy valami szorongás van a tudat alattidban, amit az agy igyekszik végiggondolni, rendszerezni. Bizonyos életkorban ez teljesen természetes. Hisz kezded felfogni a körülötted lévő világot.

Lehet-e befolyásolni az álmokat? Szerintem a depresszióra hajlamos embereknek egy jó irány lenne, hogy nappal is próbáljanak meg pozitív képeket felfedezni abban ami éri őket. Pl vegyék észre hogy milyen szép a fa, a havas utca, vagy villanyoszlop. Esetleg egy másik emberben mindig keressenek pozitív kisugárzást. Ha érik rossz tapasztalatok, akkor is legyen mellette jó gondolat. Ugyanis az erősebb emlékek nagyobb hatással vannak ránk. Szituációkat pedig érdemes úgy megoldani, hogy az érzelmeink kifejezésre is kerüljenek, szóval nincsenek elfojtva teljesen. Ha valkit szeretsz, azt fejezd ki. Szerintem az ilyen viselkedés nagyban befolyásolja a jó álmokat is.

Perceptuális valóság és álom kapcsolata. :) Volt szó a bevizelésről is... Nekem ébresztőórával voltak kalandjaim. Többször előfordult, hogy felébredtem a csörgésre, de nem hallottam az órát, már nyitva volt a szemem teljesen és ébredeztem. Majd 2-3 másodperc múlva hirtelen meghallottam a csörgést (ami addig is szólt). Tehát a hallásom kicsit később állt helyre, addig még álomban voltam félig-meddig.

Na, abbahagytam :) remélem nem volt unalmas. A neten rá lehet keresni írásokra. Szerintem tök érdekes.

Búék !