Szürrealista álom 3. (Abszurd állatképek? )

Nem szeretem, de jó nevelésben és szeretetben felnőtt emberként, nem is gyűlölöm az állatokat. Látható, hogy az életem középpontjában nem a négylábúak, a soklábúak, a szárnyasok, a hüllők stb. állnak.) Ennek ellenére álmaimat átszövik a különleges állatokkal való szürrealista történések. Múlt éjjeli álmomra is kristálytisztán emlékezem:

Az Magyar Államkincstár hátsó bejáratánál álltam. Egy vemhes, karaoke énekes választási malac állt az ajtóban és félelmetese sebességgel - a bal hátsó és a jobb első csülkével - rakta ki a rubik-kockát. Eközben mutáló, tölcsérfülű denevérhangot próbált meg utánozni. Azt mondta, hogy ezzel akarja megzavarni a legközelebbi sepsiszetngyörgyi körmenet ájtatos rendjét, mert ő meggyőződéses ateista. Beengedett az épületbe, miközben egy félméteres, penészes lókolbásszal jó nagyot húzott a púpos hátamra. Az első fordulóban taknyos orrú, életük utolsó szakaszában járó összvérek reppeltek Fásy Zsülikével és Lady Gagával, akinek beszédhangja félelmetesen hasonlított Joszif Visszarionovics Sztálinéra. Feljebb, nagyapám ült egy hintaszékben, lábain rózsaszínű, Tesco gazdaságos combfix, szemén előrehaladott zöldhályog, ölében egy csonka családban felnőtt bőgőmajommal, akivel vadul csókolózott. Undorral mentem tovább a lépcsőn, ahol három, örző-védő kiképzésben részesített duplagénes oroszlánfejű törpenyúl igazoltatott és felírta a TAJ-számomat. Azt mondták, hogy egyenlőre szünetel a babakötvény befizetés, mert a minimálbéren bejelentett előadó egész nap egy zsidó tisztasági fürdőben áztatja a petyhüdt testét. Rendíthetetlenül mentem tovább, közben néhány szót váltottam egy esküvői vőfélynek öltözött tatuval, (akinek rettenetesen büdös volt a lába...) egy pattanásos arcú kecskebékával, (aki sírva könyörgött 2 deci tablettás borért) és egy szibériai borzzal (aki bűzmirigyéből fenséges illatú "Armani Code" parfümüt lövellt a hastájékomra...) Végül feljutottam az emeletre, ahol pontyfejű japán kakasok tollaslabdáztak, textilpelenkás rockzenész birkák próbálták meg okarinán eljátszani a magyar Himnuszt. Ekkor a Kincstár liftjében találtam magam, ahol egy gyönyörű, de visszataszítóan gusztustalan, szakállas mongol portásnő várt rám, hogy lekisérjen a földszintre. Búcsúzóul bekapta az orromat, majd ágyékon rúgott...

Sokat tapasztalt álomfejtők megjegyzéseit várom.