Rövid, szürrealista álom 2. (? )

Ma délután, fél órás álmomban, egy óriási kameruni törpekecske keményre vert tojásfehérjét nyújtott be a szobánk bukóablakán keresztül, amit természetesen, nagy boldogan elfogadtam. Szemeiből a haláltáborok szomorúsága sugárzott. Közben gyönyörűen, de borzasztóan hamisan énekelte az "Add ide a didit, a didit nem adom." c. Richard Wagner operát. Befejezvén a nótát, tizenkettőt böfögött a négy égtáj felé, majd két hátsó lába közül egy termetes marhapacalt húzott elő. Elcsukló, de tisztán érthető varjúhangon azt mondta, hogy ő fordítva veszi a levegőt, mint mások: először kilélegzi, majd azután lélegzi be azt.

Vajon, mit jelenthet ez a szürrealista, de szocreál jegyeket hordozó álom?