Mit lehet tenni ez ellen?
Rendszeresen álmodom temetőkkel és koporsókkal. A temető nem mindig ugyanaz, de sosem hasonlít egy átlagos temetőre, hanem inkább mauzóleumokhoz hasonló dolgok vannak benne. Előfordult, hogy teljesen üres volt és kerestem a nagymamámat bennük és sorban benyitogattam az összesbe, míg végül mögöttem állt. A koporsók mindig ravatalozva vannak, de régiek és mindig három darab van. És ezek nem mindig random koporsók, általában tényleg azok, amiket a nagyszüleim és gyerekkori öregek temetésén láttam. Mindig nagyon rondák, szét vannak jőve, mikor álmomban valaki a feje tetejére állította őket, a csontok zörgését is hallottam.
A háttérinformáció, hogy zsinórban haltak meg a nagyszüleim az elmúlt 10 évben, utoljára a legkedvesebb tavaly. És mivel második házasságok vannak a családomban, lényegét tekintve nem csak annyi nagyszülőm volt, mint másoknak, hanem több. Emellett gyerekkoromban, mikor az első temetésen voltam (az illető nem a nagyszülőm, de az ő koporsója mindig ott van az álmomban, élesen a mintájával együtt, amire nagyon tisztán emlékszem), az illetőt egy családi sírba temették el és a régebbi koporsókat előtte kiszedték és azt is láttam, nem takarták el. Már eléggé...szét voltak jőve. Gondolom ezek lesznek az okok, de mit lehet ellene tenni, én annyira szeretnék szépeket álmodni azokról, akik elmentek, hamár máshogy nem láthatom őket többet. Nem éppen ilyeneket szeretnék...
válasza:Keress fel egy pszichológust, szerintem segítene.
Alvás előtt próbálj meg lazítani. Pl. hallgass zenét. Ne nézz hülye filmeket, horrort stb. Igyál mézes tejet (egyesek szerint a kakaó is jó),vagy vmilyen teát, pl. citromfüvet.
válasza:
válasza:Ezek mind a feldolgozatlan érzéseid következménye a halállal és a szeretteiddel kapcsolatban. Az idő múlásával szerintem változni fog, hogyha magát a halál gondolatát jobban elfogadod magadban. Nem tudom, hogy mennyire élted meg a gyász szakaszokat a szeretteid elvesztése után, de valószínűleg maradtak benned elfojtott érzések, amiket nem éltél meg. Lehet érdemes lenne foglakoznod ezzel, és kicsit "megpiszkálni" az emlékeid, hogy feljöjjenek az érzések.
Próbálj meg ne úgy gondolni a fájdalomra, hogy az rossz, és ne menekülj előle, hanem éld meg, akár sírj egyet, ha jólesik. Engedd meg az érzéseidnek, hogy feljöjjenek. Ha nem érzel semmit elsőre, akkor tuti mélyen el vannak nyomva, de valamivel elő lehet hozni őket.
Ha a szeretteidre gondolsz, az mit vált ki belőled? Fájdalmat érzel, ürességet, vagy érzéketlenséget, esetleg bűntudatot? Bármi a válasz, tedd fel magadnak a kérdést, hogy miért? Mi az oka?
Félsz a haláltól, hiszel valamiben, hogy mi történik a halál után, illetve mennyire vagy kibékülve az elképzeléseiddel? Szoktál ezen gondolkozni, vagy inkább kerülöd az ilyen gondolatokat?
Próbáld meg addig feltenni a miért kérdést, amíg meg nem találod, hogy hol gyökerezik a probléma.
Érdekes kérdések ezek,mert ha rájuk gondolok, sokszor pár másodpercig valami megáll és nem jut eszembe azonnal, hogy meghaltak. Szóval valahogy így játszódik le a fejemben: xy... xy... xy... Jaaa, igen, meghalt. A legújabb elvesztett nagyszülő iránt legfőképpen dühöt érzek, nem tudom elhinni, hogy itthagyott, mikor tudta, hogy nagyon szeretem és olyan kapcsolatunk volt, ami senki mással. Szerintem valamilyen szinten rajta is múlott azért.
A túlvilágban meg sajnos nem hiszek. Az nagyon jó lenne, ha el tudnám hinni, hogy ők vannak valahol még, látnak stb. De ha én halnék meg, magamnak semmiféle túlvilágot nem szeretnék, én inkább csak nem lenni szeretnék akkor.
Tehát ez eléggé összetett dolog nálam, talán emiatt sincsenek rendben a gondolataim, így az álmaim sem.
válasza:Nekem is nemrég halt meg a mamám, és ugyanez, mint nálad, hogy eszembe jut, majd egy kis szünet, és rájövök, hogy meghalt. Az utóbbi egy évben nem is láttam szinte a covid miatt, és nem tudom hova tenni ezt a tényt, hogy meghalt. Szerintem nálad is hasonló lehet a helyzet.
Valahogy a tudatunkig nincs eljutva, hogy halottak, szerintem. Olyan, mintha egy üres szó lenne csak.
De valahol legbelül érzem, hogy valami nincs rendben.
Szerintem erre jó megoldás lehet még a vizualizáció, hogy elképzeled az utolsó heteit, napjait, hogy mik járhattak a fejében, mik történhettek vele. Egy idős embernél általában nem egyik napról a másikra következik be a halál, hanem több nap, vagy hét is eltelhet, amíg lassan leépül. Az agyunk könnyebben fel tud egy ilyet dolgozni, mert látja az ok-okozatot. Ha valakit egyik pillanatról a másikra ér el a halál, azt sokkal nehezebb felfogni, mert az agyunk csak annyit lát az egészből, hogy "volt-nincs". De ha kreálunk egy képet arról, hogy mi vezethetett el a haláláig, min mehetett keresztül, akkor kicsit közelebb kerülünk a megértéséhez, elfogadásához. Ha tudunk valódi részleteket, az még jobb.
Én egyébként el tudom képzelni, hogy van valami a halál után, és valószínűbbnek tartom a valamit a semminél, de a semmit sem vetem el, mint opció. Egy biztos, hogy annak, aki már meghalt, most könnyebb, mert legalább a testi szenvedései elmúltak.
A harag az megint egy más kérdés, és erre még jobban érdemes odafigyelni. Ilyenkor az ember képes akár tudatalatt bosszút állni a szerettén, akár a saját kárára, mintha a szerette látná, amit tesz vagy gondol. Ezt saját talasztalatból írom. Nagyon nehéz elfogadni azt, amit írsz, amikor tudott volna tenni valamit pl. a javulása érdekében, de mégsem tett, és emiatt úgy érzed, hogy itt hagyott. Be kell látnod, hogy ő is ember, és ugyanúgy képes hibázni, mint bárki más. Mégha ezzel tisztában is volt, hogy mi a következménye. Lehet hogy nem volt elég erős, hogy megtegyen bizonyos lépéseket, de meg kell neki bocsájtani, egy kicsit az ő szemszögéből látni. Azon ez semmit nem változatott, hogy szeretett téged, és biztos szeretett azalapján, amit írsz :)
Kedves utolsó!
A lezárás és az utolsó napjainak elképzelése elég nehéz, mert végülis ő nem volt idős (nagyszülőhöz képest) és ráadásul hirtelen történt a dolog. Két hét alatt elment és nem tudjuk, mi miatt. Koronavírusra tesztelték csak, az nem volt, de tovább nem vizsgálták és mire megvizsgálták volna, meghalt. Az orvos annyit mondott, hogy mi nem okozhatta a halálát biztosan (pl. a mája) meg megnevezett néhány opciót, ami talán igen, de ugyebár boncolás sem volt a koronavírus miatt. Amivel alapból bekerült, az nem volt egy nagy dolog, abból senki se gondolta, hogy meg fog halni. Még beszéltük is a családdal, hogy ez nem illik a rémálomláncolatba, ahogy a nagyszüleim meghaltak, ott rák volt meg stroke, ez egy apróság. És mégis...Az orvos azt mondta, ő már nem is akar küzdeni (akármivel is). A család szerint ez a korlátozások miatt volt, hogy nem láthatta a gyerekeit, unokáit és ezért nem volt motivációja. Na, ezt én nem fogadom el. Nyilvánvaló volt a kezdetektől, hogy akármekkora a cirkusz, ez nem fog örökké tartani. És csak ezért senki se adná fel, mikor még nem volt meg a baj, a korából kiindulva még évek álltak volna előttünk, évtizedek, láthatta volna az én gyerekemet is. Nem értem miért mondta az orvos, hogy nem akar... Én ott voltam, beszéltünk telefonon, szerettem, nem igaz, hogy ezt nem tudta. Ráadásul tudtommal nem hitt semmiben a halál után, ha hitt is volna, őt senki se várja ott, aki értelmes és megéri hozzá sietni. Minden csak itt volt, ÉN itt voltam. Szóval igaz, amit mondasz, hogy vajon mi játszódott le benne...Hát ezt nem tudom elképzelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!