Hova kerülünk meditálás közben?
"hetente minimum háromszor meditálok. Minden alkalommal piros tetős házakat és furcsa fehér virágokat látok"
Bocsi, de ez nem meditáció.
Elhelyezkedsz a legkényelmesebb pózodba. Aztán míg nem csillapul az elméd, addig kergetik a gondolatok egymást a fejedben, hogy jajj, papírzörgést hallottál, és holnap tényleg csomagolópapírt kell venned, és ja tényleg tollbetétet is, ha már papír-írószerben jársz.
Nade, ha ez az agyi zsivaj csillapul, akkor jön egy gondolat, és hagyod elmenni és nem gondolod tovább. Aztán lesz egy kis szünet. Aztán megint jön egy gondolat. Az is elmegy. Megint lesz egy kis szünet.
Na, ez a SZÜNET - EZ a meditáció!
Láthat képeket meditatív tudatállapotban, és ez ilyenkor nem a saját elméje játéka, hanem kívülről származó képek "közömbös" szemlélése...ha csak "unottan"szemléli, még a meditatív állapot is fenntartható.
Az üresség az "elme csendje" állapot, a következő lépés amikor ez ez állapot még tovább fejlődik, még tovább mélyül az a "megpihenés" állapota. Itt le -leáll a légzés, akár percekre is (az agy ami falja az oxigént, ha nem pörög akkor a bőr nagyon alacsony hatékonyságú légzése is tudja biztosítani az oxigént), és a szív is megállhat (ilyenkor a csí/prana áramlása biztosítja azt a nagyon lassú áramlást, ami szükséges). Ebben az esetben ez nem gond, sőt, általában az első alkalommal elérve nagy ijedtséggel is jár, ami a meditációból való kiesést is okozza.
Valóban igaza lehet Grimfox-nak - abban amit # 11 - ben írt.
Nekem hiányzik még egy lépés, de valahogy nem sikerül azt meglépnem :)
A meditációban elért "üresség" azért fontos, mert ha megszokjuk akkor egyből észrevehető mikor az elme újra működésbe lép - tehát kilép az ürességből.
Ez az üresség azonban szerintem nem "veszik el" cselekvések közben, csak találkozik az "üresség" és a forma. Persze vannak cselekvések amik közben kell gondolkodni - na de aki tudja irányítani a tudatot - az nem gondolja túl a dolgokat.
Összességében egy laza séta, vagy monoton dolgok mellett nagyon jól a jelenben lehet lenni - mindenféle gondolkodás nélkül.
A jelenlét azonban nem egészen üresség - azt másképp is lehetne nevezni, de akárhogy neveznénk az nem lenne helytálló.
Szerintem minden érző lényben benne van ez az egység, ez a jelenlét. Bennünk valami ami sosem változott. Mindig az az volt. Ez egy egyszerű unalmas jelenlét, hiszen nincs benne semmi ami megfigyelhető volna.
Mégis ha tartósan benne tudok maradni, szerintem egyszer csak történni fog valami. Szerintem így lassan vissza lehet találni önmagunkhoz. Hiszen az az üresség, egység, teljesség, végtelen valami - ami nem leírható - az vagyunk igazából. Az lesz az ami szerintem nem múlik el a halálunk pillanatában sem. Hiszen soha nem is keletkezett :)
Vagy valami ilyesmi. Nehéz ezt kifejteni, mivel én még az elmém rabja vagyok. Még több gyakorlás kell :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!