Hova kerülünk meditálás közben?

Valódi meditációval a jelenbe.

A meditációs gyakorlással meghaladjuk a gondolkodást.

A képzelgések helyett - leválasztódunk a gondolkodásról/érzelmekről - és teljes mivoltában átéljük a jelent.

Pl figyeljük a légzést, és a hangokat. Ha bármi gondoltat megjelenik (virágok, helyek, emlékképek) akkor ezeket amint észrevesszük el is engedjük - azáltal hogy visszatérünk a "jelenbe" - a légzés, és hangok figyeléséhez.

Tehát bármi ami képzelgés - az nem igazi meditáció. Az önszuggeszció, vagy álmodozás.

A meditáció az amikor jelen vagyunk a pillanatban - mindenféle felesleges gondolkodás nélkül.

[link]

Júj ilyen nekem is volt, és ugyanez nekem is eszembe jutott...

De ettől meg nem biztos, hogy előző életes dolog. Az is lehet, hogy olyan, mint pl. egy álom, hogy ezekkel a képekkel történik meg a való életben megéltek feldolgozása.

Az irányított meditáció - nem valódi meditáció - mivel el van képzelve valami.

Ugródeszkának ugyan nem rossz - de az igazi meditációban elhagyjuk a képzelgéseket is..

6,

Van többféle meditáció.

Pl a zen-t így kell

[link]

Vannak olyan meditációs technikák, amiket csak irányítva lehet végrehajtani. Mondjuk nem világi személyek gyakorolják, hanem gyakorlott szerzetesek. Olyan állapotba juttatják magukat, ahonnan önként nem tudnak visszatérni, mert ezt a fajta irányítást is feladják. Egy vezető szerzetestársuk hozza vissza őket. A legtöbb iskola nem használ ilyen technikákat.

Vezetést csak bizonyos esetekben érdemes használni, általában tényleg nem javasolt, mivel ez is külső inger, amit ki kell zárni, emellett a lényeg az, hogy önerőből érje el a meditáló azt, amit elér.

A meditáció közben felszabadul az elme. Ez a lényeg.

Mert alapjáraton a gondolkodásunkkal vagyunk azonosságban.

A meditáció pedig egy mozdulatlan gyakorlat.

Azt gyakoroljuk hogy a gondolataink helyett a semmire fókuszáljuk a tudatot.

A jelenben általában ugyanis csak a jelenlét van. Ez egy üres, unalmas, semmi. Csak a lélegzés van, és külvilágból beérkező hanghatások, ingerek. Mégsem tudjuk ezt stabilan fenntartani - mert ugye bejön egy,egy gondolat. Mivel ezt szoktuk meg. Hogy kivetítjük magunkat..

A gyakorlás azért gyakorlás, mert ezt a kivetítést akarjuk megszüntetni (vagy legalábbis csökkenteni).

Amikor már elég stabilan megy, akkor kipróbálhatjuk cselekvések közben is. Pl elmegyünk céltalanul sétálni egy órára - és próbálunk gondolatok nélkül a jelenben maradni - teljességgel átélve minden pillanatot.

Később még tovább visszük a gyakorlást. Amikor csak lehet elengedjük a felesleges gondolatokat. Ha kitartóak vagyunk, és átlagban elég jól fel tudjuk ezt hozni - akkor véget ér a meditáció. Hiszen az élet válik meditációvá...