Minden álmomba valaki öngyilkos lesz?

Ha semmilyen kapcsolatot nem találsz a problémáid, mindennapjaid, egy film, egy olvasott hír között, akkor elgondolkoznék azon, hogy ezek esetleg megérzések. Úgy értem, rákapcsolódsz bajban levő emberekre.

Tudom, nagyon ezo, de ebben a kategóriában talán elmegy ez a feltevés.

Elsősorban azért tovább gondolkoznék, hogy mi hozhatta fel bennem ezeket a képeket.

Én pl. mostanában sorozatban a halott rokonaimmal álmodok. De nem nehéz megfejtenem, hogy ez azért van, mert amikor 15-20 évvel ezelőtt kihalt a fél családom, teljes sokkos állapotban voltam évekig és ebből csak a kutyáim hoztak ki, akik a tragédia után kerültek hozzám. Sokkal többet értek bármilyen pszichológusnál. Fülig ért a szám azalatt a 17 év alatt, amíg velem voltak. Aztán elmentek sorra. A legkedvesebb most nyáron. És azóta jönnek a halottaim álmomban. Tudom, hogy ez azért van, mert a gyászból az a kutya hozott ki és azzal, hogy elment, elmúlt a védelem, amit kaptam benne. Mintha visszarepültem volna 17 évet az időben. Nincs már aki megnevettessen, kihozzon a mélyből, amikor magam alatt vagyok vagy rosszat álmodok.:( Így hát visszajöttek a régi problémáim.

De volt olyan is, amikor semmilyen összefüggés nem volt az álmom és az életem között. Sőt! Iszonyatosan boldog időszakom volt, még egy éves se volt a kislányom, és volt egy este, amikor nagyon jókedvünk volt. Cuki volt, mert annyira viccesnek találta, ahogy fogat mosok, hogy annyira kacagott, hogy én is elkezdtem nevetni és már egymáson nevettünk. Kb. ilyen fergetes jó hangulatban telt az este hátralevő része, meg amúgyis életem egyik legboldogabb időszaka volt. De hajnalban borzalmas álomból ébredtem fel. Annyira féltem, hogy majdnem felébresztettem a férjemet. Hajnali 5 volt. Azt álmodtam, hogy rajzolok. Régen tényleg rajzoltam elég sokat, de belefáradtam, mert sok rajzot kértek tőlem teljesen ingyen és már nem ihletből rajzoltam. Kiégtem. Álmomban azt éreztem, hogy rajzolok, de nem azért, mert annyira szeretem, hanem mert ez a munkám és valójában nem szeretem csinálni. Ahogy rajzoltam, egy kolléganőm odajött és azt mondta, meneküljek, mert jön a rettenetes ember. Akkor hirtelen láttam egy alakot közeledni, egy sötét lépcsőház jelent meg előttem és sietősen lépdelt lefelé egy hatalmas alak, egy férfi, de olyan volt az arca, mint egy robotnak, a léptei is üresen döngtek. Álmomban nem tudatosult, hogy robot lenne, csak azt éreztem, hogy valaki irányítja ezt a hatalmas embert és belül teljesen üres. Jött lefelé a lépcsőkön megállíthatatlanul és gépiesen. Én pedig iszonyatosan elkezdtem tőle félni. Azt éreztem, hogy menekülnöm kell, rohannom minél messzibbre. Abban a pillanatban váltott a kép: valamilyen megálló, emberek, és egyszercsak egy nagy épület mögül kikanyarodik szélsebesen egy fekete jármű. Nem tudom, hogy vonat vagy busz vagy milyen jármű, csak azt láttam, hogy koromfekete és a megállóban levő összes ember halálra volt ítélve és tudtam, hogy most meghalok és azt sikítottam, hogy Jézus, segíts! - és felébredtem. Iszonyatos volt. Nem tudom, meddig remegtem utána. 2015. január 7. hajnala volt. Pár órával később agyonlőtték a Charlie Hebdo karikaturistáit.

A bölcs ember(nyugdíjas), ha értelmetlen az élete(már nehezen járt) nem küzd az életéért(öngyilkos). Te éled az életed(csináltam valamit.szobában), mikor megérintett egy bölcsesség(rámnyitott az öreg). Az éltet nem kell túlragozni(hogy ne zavartassam magam). Előbb utóbb úgyis meghalunk(csak meghalni megy), csak meg kell tennünk amiért jöttünk(még... nem tudom mit csinált).

előtte: Balgaság(egy fiatal) csak úgy öngyilkosnak lenni(ő is csak úgy megjegyezte), azért mert nem foglalkoznak velünk, vagy esélytelennek látjuk a céljainkat(hogy már inkább menne meghalni mert most épp olyan a helyzet, hogy erre alkalmas).