Miért akkor kapom meg az adott dolgot, amikor már nem abszolút nem is gondolok rá?

A vonzás működik, ezt tudom. De így visszatekintve - mert akkor éppen valahogy nem tudatosul - mindig akkor kapom meg az adott dolgot/szituációt/személyt, mikor már nem azzal kelek és fekszem, hogy magam elé képzelem, mennyire boldog vagyok éppen akkor, mikor már nem képzelem el semmilyen szinten és nem is gondolok rá. Ez mitől van?

Nem olvastam könyveket, ezért nem tudom. De úgy működik nálam, hogy elképzelek valamit, közben zenét hallgatok, jövök-megyek, átélem a szitut mondjuk 1 órát és reggel este-elképzelem, hálát érzek miatta, de ezt egy idő után elfelejtem, akkor rá egy kis időre teljesül