Hogy tudnék kimozdulni ebből a "félig-álmodó" állapotból?

Nem, nem alvásparalízisre gondolok :)

Csak elég régen volt normális álmom. Vagy teljes kontrollom legyen, vagy semennyi. A kettő közt szorultam.

Álmaimban sokszor tudatában vagyok annak, hogy álmodom (de legalábbis mindent fel tudok idézni a való világból) de az eszem nem tudja elfogadni azt, hogy valami logikátlan.

Például, száguldottunk kocsival lefelé egy lejtőn. Én nagyon untam, el akartam menni, de nem tudtam rávenni magam hogy kiugorjak, pedig tudtam hogy álom. (vagy ki se tudtam nyitni az ajtót mert le volt zárva, ha jól emlékszem)

Mindig tele vagyok kétségekkel az álmaimban, egy csomó jó dologról lemaradtam :c

Plusz, nagyon képlékeny és törékeny az álmom. Gyerekkoromban profin tudtam irányítani (mert akkor rengeteget játszottam a játékaimmal - barátnőmmel az volt a "bűvös szó" hogy "Mondjuk hogy...": "Mondjuk, hogy ez a legó egy telefon" "mondjuk, hogy ez a szőnyeg egy tó" és álmomban is működött, de ma már nem jut eszembe alvás közben) de még akkor is előfordult, hogy pl. sárkányokat akartam, de végig szalagok(?) voltak helyettük.

Végül, amint rájövök hogy álmodom és sikerül kontroll alá fogni, rögtön agyalni kezdek hogy mit akarok álmodni és hatalmas módosításokat próbálok véghezvinni - mire "becrashel" az álom, és felébredek.