Volt, hogy a vonzás törvénye segített egy teljesen reménytelen esetben?

Hát én még nem vagyok tudatos a tudatom használatában.

Így eddig még csak a szintemnek megfelelő célokat tűztem ki. Több kicsi vonzásom kapcsolódott egymáshoz, így alkotva egy nagyobb halmazt. Például az, hogy jöjjön hozzám pénz, legyen munkahelyem, legyen jobb munkahelyem, meglegyenek a tetoválásaim. Nyilván nem egyszerre jelentek meg az életemben, nyilván tettem az összesért előrelépéseket.

De az összes munkám aszerint alakult ahogy kívántam. A pénzem úgy áramolt, ahogyan kívántam. Fél millió forintot költöttem csak is magamra az elmúlt fél évben.

Úgy, hogy egy éve még kilátástalan munkanélküli voltam.

Jobban belegondolva még is bevonzottam egy lehetetlent. A fél életemet egy férfi iránt érzett határtalan vágyódás tette ki. A szerelmem, a be nem teljesült szerelem, és az elválásunk viharos emlékei. Minden nap, minden éjszaka avval aludtam el bárcsak megbocsájtana, de akárhányszor összefutottunk, még csak egymásra sem néztünk. Menekültem az utálata elől. Végül is rátaláltam az "Elengedem" meditációs feladatra. Minden este elengedtem. És egy nap találkoztam vele, hirtelen mind a ketten egymásra köszöntünk, és rengeteget beszélgettünk, átbeszéltük az elmúlt 10 év történését. Hetekig nem lehetett leszedni a vigyort az arcomról, szerintem még álmomban is mosolyogtam. Előtte még soha nem éreztem ilyen mértékű megbékéltséget, és hálát. Illetve szeretetet, és tiszteletet. Nem csak, hogy én elengedtem, de ő is engem. Erre az esély csekély volt, és szinte lehetetlen. De bejött.