Egy szkeptikusnak válaszolnátok a bevonzással kapcsolatban?

Elég sok helyen írnak arról, hogy pozitív gondolkodással, agykontrollal, meg egyéb módokon be tudjuk vonzani a vágyott dolgokat. De még nem beszéltem olyannal, akinek ez tényleg sikerült volna. Vagy ha igen, nem lehet biztosan tudni, hogy tényleg a hozzáállása vonzotta be azt a valamit. Szóval személyes tapasztalatokra lennék kíváncsi úgy általában, de egy konkrét esetet is írok, példának.

Van két ember. OKJ tanfolyamra járnak, egymásnak csoporttársai. Legyen mondjuk fodrász suli. (Vagy bármi lehet.) Mindketten sikeresen elvégzik, megkapják az oklevelet, de munka nem igen adódik. (Legalábbis itt a példában tegyük fel, hogy nem nagyon hirdetnek fodrász állást, tényleg csak a példa kedvéért.) Az egyikük csak annyit tesz, hogy böngészi az álláshirdetéseket, meg személyesen érdeklődik szépségszalonokban, hátha akad valami. Közben persze egyre inkább lelombozza a helyzet, hiszen a logikus eszével gondolkodva be kell látnia, hogy kilátástalan a helyzet. A másikuk félreteszi a logikát, mert a lelkesedése egyfajta euforikus állapotban tartja őt, mint mikor valaki szerelmes. Csak az lebeg előtte, hogy szereti a szakmáját, és jól esik rágondolnia. Az összes családtagjának, ismerősének ingyen megcsinálja a frizuráját (persze csak annak, aki kéri :)), hogy addig is gyakoroljon, szakmai honlapokat olvasgat, hogy még tovább fejlődjön, még a fodrászat történelme is érdekli, utánaolvas, hogy régen a borbélyok milyen eszközöket használtak, régen milyen frizurát hordtak az emberek. Tehát lélekben már szinte ott érzi magát egy szalonban. (Azt hiszem, a "Titok" is valami ilyesmit ír, hogy érezzük úgy, hogy már miénk az, amire vágyunk.) És egyszercsak ez az utóbbi fodrász "véletlenül" belebotlik valakibe, aki ismer valakit, akinek a valakije fodrászt keres. Tehát a sors az útjába sodorta a helyzetet, pedig nem is igyekezett olyan erőlködve, mint a társa.

Szóval ez így nagyon szép és jó, DE: valóban elképzelhető, hogy a történések az alapján működjenek, hogy az ember agyban mit gondol, mit érez? Valóban van olyan, hogy a sors odasodorja az embert, ahol "helye van", amilyen "helyet megérdemel"? Mert ha történik is ilyen, amellett még lehet egy csomó olyan eset is, amikor nem történt "csoda", minden pozitív hozzállás mellett sem. Csak ezek az esetek elsikkadnak, mert erről nincs mit beszélni, ez nem olyan érdekes, mint amikor történik valami. Nektek voltak ilyen tapasztalataitok (akár pozitív, akár negatív)?