Gyűlölök "vegeteriánus" lenni, mint tegyek?

Vegaként mondom, ha ennyire nem bírod már, akkor hagyd abba. A titokban bezabált gyorskajával csak tönkreteszed magadat testileg és lelkileg is.

Nem akarsz újra húsevő lenni? De hiszen az vagy! Az, hogy a párod és barátaid nem tudnak róla, nem változtat a tényen. Egyáltalán, miért nem mondod el nekik? Ők esznek húst, nem? Akkor meg miért lenne bajuk azzal, hogy te is?

Én a helyedben szépen megmondanám annak, akit érint (értsd: épp enni lát téged), hogy most felfüggesztetted a vega életmódot és újra eszel húst. Ez van, nem nagy ügy. Próbálj leszokni a gyorskajáról (kérd a pszichológusod segítségét, ez ugyanúgy működik, mint bármelyik függőség). Vegyél jó minőségű, esetleg biogazdálkodásból származó/szabadtartású állatok húsából, az etikusabb és nem mellesleg egészségesebb. Ez nem azt jelenti, hogy gyűlölöd az állatokat. Felesleges ostoroznod magadat azért, mert újra rákaptál egy ételre. Bármit is mondanak mások, a te fizikai és lelki jóléted fontosabb a csirkéknél. Lehet, hogy pár év után meg a húsra unsz rá ugyanúgy, ahogy most a vega konyhára.

Újra mondom, én vega vagyok, de a te helyzetedben az önostorozás, a rengeteg egészségtelen gyorskaja és a párod előtti titkolózás a probléma, nem a hús.

Én is vega vagyok, 15 éves korom óta, tehát lassan 8 éve. Ha viszont hasonló érzéseim, késztetéseim lennének, mint neked, nem gondolkoznék sokat azon, hogy visszaálljak-e a húsra. Ami igazából meg is történt már nálad, szóval nincs miről beszélni... szerintem a pároddal érdemes lenne leülni, és elmondani neki min mész keresztül, az ismerőseid viszont nem feltétlen kell mélyebben beavatni ebbe. Annyira senkit nem érdekel ám, hogy mit zabál a másik. Ha rákérdeznek, mondd viccesen hogy megjött az eszed végre, vagy hogy múlkor előtted sütöttek egy szaftos steaket, azóta nem bírsz leállni a hússal, vagy valami ilyesmit, biztos vannak jobbak, most csak a hasamra ütöttem. Lényeg, hogy ne tulajdoníts neki te magad sem túl nagy jelentőséget, akkor ők sem fognak. Különben is, minden csoda három napig tart, ha valaki nagyon fennakadna rajta (amit kétlek), pikk-pakk elfelejti.

A gyorskaja-függőség viszont annál nagyobb probléma. Az vagy, amit megeszel. Becsüld magad többre annál, mint hogy sz*rt pakolsz a testedbe. Nem azt mondom, hogy néha ne férne bele... van, hogy nekünk is kedvünk támad egy kis gyorskajához, és akkor a legnagyobb örömmel tunkolom a cukros ketchupba a zsíros-sós sültkrumplit, hozzá meg szürcsölöm a szintén cukros shake-et, de ez max egyszer van egy hónapban. Arra kéne tudnod válaszolni, mi az, amit ennyire szeretsz benne, mit ad neked egy pl. egy KFC menü (pár kiló plusszon kívül).

Hasonló helyzetben voltam mint te. 12 éves koromban egy disznóölés miatt annyira megundorodtam a hústól, hogy azt elmondani nem lehet. Viszont 20 évesen megint elkezdtem érdeklődni utána. Egy ideig én is titokban ettem.bár nem gyorsétteremben, hanem a suliban elcsomagoltam, és mindenkinek azt mondtam, hogy viszem haza a cicámnak. Közben meg hazafele bakajáltam.

Nekem is gondot okozott, hogy mondjam ezt el. Mikor ettünk otthon, elkezdtem nagyon nézegetni párom tányérján a húst. Kérdezgettem finom e , milyen íze van...stb. Aztán kértem egy falatot, és úgy tettem, mint aki akkor eazik gyerek kora óta megint húst. Kiváncsi volt a reakciómra, én meg meglepedten mondtam, hogy ez nem is rossz. Mondta akkor szedjek magamnak is. Így ő már tudta, a többieknek pedig párom mondta el. Sehol nem ért emiatt negatívum.

Én úgy lettem vegetáriánus, hogy egyáltalán nem voltam szigorú magammal szemben. Volt az elején, hogy véletlenül megettem egy virslit és utána jöttem rá, hogy az is hús. Úgy voltam vele, ha 38 évig megettem az állatokat, azon az egy virslin már nem sok múlik. Vagy vendégségben sem utasítom vissza a húst. Ha elfogyasztható az étel hús nélkül, akkor úgy eszem meg, de ha a vendéglátómnak ezzel gondot okoznék, inkább nem szólok és megeszem a húsos kaját. Nem csinálok problémát abból, hogy a zsír belefőtt a pörköltbe vagy a húslevesbe. Megeszem hús nélkül a húslevest és a pörkölt szaftot körettel. Mert nincs energiám külön főzni magamra, és ha a családnak húslevest főztem, akkor a levet és a zöldséget és a tésztát megeszem. Tegnap a főnököm bográcsos ebédre hívta meg a kollégákat. Én csak szaftot és krumplit kértem, repetáztam is és belekerült véletlen néhány húsdarab és megettem gond nélkül. Én azért nem eszek húst, mert szeretem az állatokat, de sokkal nagyobb véteknek érezném a szemétbe hajítani a húst, mint megenni, ha már egyszer meghalt szegény, legalább ne hiába tegye. Ha hamburgert veszek, a húspogácsát kiveszem és nekiadom a kutyáimnak.

Szóval egyáltalán nem görcsöltem rá arra, hogy nem ehetek húst, ezért 2 éve semmi nagyobb lelki megerőltetésembe nem kerül az, hogy az étkezésem 90-95%-ban nem húsalapú. Úgy érzem, bármikor ehetnék tulajdonképpen, ezért nem okoz gondot. Pl. korábban egyszer 1 hónapig nem ettem húst, de kiderült, hogy terhes vagyok és felfüggesztettem a húsnemvesést. Nem voltam profi vegetáriánus és nem tudtam volna teljesértékűen táplálkozni. Ha újra terhes lennék, újra ennék húst, mert nincs energiám beleásni magam a témába, hogy biztosan mindent egyek, ami fontos.

Szóval a lelki része szerintem így jól kezelhető, hogy mivel bármikor ehetek húst, ha úgy adódik a helyzet, megengedem magamnak, ezért nem okoz gondot ellenállni. Pl. időnként halat is eszek, mert őket kevésbé sajnálom. De az éves húsfogyasztásom mondjuk mennyiségre becsülve megfelel kb. 1 tyúknak.

Amúgy azt az utolsó mondatodat nem értem, én azt hittem, az állatok szeretete miatt próbál valaki vega lenni...?

Szerintem te ebből sokkal nagyobb problémát csinálsz, mint a környezeted, pedig hidd el senki nem kövezne meg, mert újra eszel húst. Ettől csak te félsz, hogy megszólnak, mert szerinted feladtad az elveidet. Kicsit lazábban kéne kezelned a dolgot, elvégre szerintem mindenki azt egyen, ami jólesik neki, mert a szervezet jelez, hogy mire van szüksége. Egyél néha húst, mint ahogy az egyik válaszoló is írta, hogy néhanapján megeszi ha úgy adódik. Ez kicsit olyan, mint a kocabagózás. Van nem egy olyan ismerősöm, aki néhanapján megkíván egy szál cigarettát egy bulin amikor már ivott alkoholt, de a hétköznapokban hozzá sem nyúlna, így ezzel nem adja fel a nemdohányzó életmódot.

Én abban is biztos vagyok, hogy a környezeted, főleg a barátod örülne neki, ha ennél húst, mert ezzel osztoztok az örömön. Így működik az ember: Sokkal jobban esik egy pohár bor, ha van aki velünk tart, vagy a cigiszünet a munkahelyen, ha más is kijön bandázni az ajtó mellé.

Én eleinte nem ettem meg a pacalt, undorítónak tartottam. Majd egyszer a párom hozott egy adagot az anyjától, és megkívántam az illatától, de csak a főtt krumplira tettem egy kis szaftot első próbálkozásnak. A férjemnek nagyon jólesett, hogy csatlakoztam végül hozzá, és egyre több mindent elkezdtem megenni, amit előtte nem. Úgy érzem a közös gasztronómiai élvezetek még közelebb hoztak minket egymáshoz. Könnyebb lenne az életed, ha legalább a párodat beavatnád.

A függőséget kezelni kell, ha a mostani nem segít, keress másik pszichológust és szánd rá az időt, légy türelmes, nem egy hét lesz.

és merd elmondani másoknak, hogy mostmár eszel húst.

Mindezt vegánként írom. Magam részéről n tudnék elképzelni olyan helyzetet, hogy visszatérnék a húsevésre, de ha ezt teszed a legrosszabb a titkolózás.

Esetleg menj dolgozni egy állatfarmra vagy húsüzembe néhány hétre, jó terápia lehet.

Én 3 hónapja tértem csak át növényi étkezésre, ami azért másabb, mint a vegetáriánus, nem tudom, mennyire lesz hasznos a kommentem.

Filmek, könyvek, tanulmányok hatására vágtam bele én is, pedig elég nagy húsimádó voltam. Nehéz, tényleg az, nem fogok hazudni. Mindennap meg kell terveznem, hogy mit egyek, menzán/étteremben kb esélyes sincs, csak speckó vegán helyen. Ha bemegyek egy boltba, minden címkét el kell olvasnom, van-e benne tojás/tejszármazék. Ha magamnak főzök az vagy jól sikerül, vagy nem (teljesen új ízvilág - eddig MINDENT hússal/tejtermékkel főztem).

Hagytam magamnak egy átállási időt, kb fél évre datálom így előre, de ha több lesz, több lesz, nem ez a lényeg. Ez alatt a 3 hónap alatt is becsúszott étteremben gombás rizottó, amin sajt volt, vega pizza, amin sajt volt. Vega felvágott (amiről azt hittem, vegán). Hús még nem csúszott be, azt már nem bírnám megenni. Szóval nem vagyok túl szigorú magammal. Kísérletezgetek, kitapasztalom, mire hogy reagál a testem, mennyire megy ez nekem.

Viszont, úgy tűnik téged valójában nem győztek meg a vegetarianizmus etikai okai. Megérintett nyilván, és más szemmel nézel már az ételre, de nincs mögötte meggyőződés. Különben egyszerűen nem mennél be a mekibe. Bemész, kinézed, mit rendelj, megrendeled, átveszed, megeszed. Egy sor döntés, mire az a cucc a testedbe kerül. Ez nem egy fogyókúra.

Egyél újra húst, ha ennyire kívánod, és nem tudod ezt a késztetést legyőzni, persze normális húst már akkor. Egyébként fiatal vagy még, bármikor újrapróbálkozhatsz a vegasággal. Ne vádold magad, tényleg, és egyél jókat, majd eljön ennek is az ideje, ha a csírája már megvan benned hozzá. :) Nekem pl van egy barátnőm, aki egyetem alatt vegetáriánus volt, de aztán visszaszokott a húsra, és most (27 éves) elkezdett kacsingatni a vegánság felé.