Vegánok, vegetáriánusok! Kíváncsi lennék a válaszotokra?

Én vegán vagyok, de a macskám kap húst.

Nem érzem magam ezért sz*ralaknak.

"A világpiacon forgalomban lévő szója nagy része génkezelt." Amit állatok fogyasztanak el, mint takarmány növény. Az EU-ban nem forgalmaznak gén-kezelt szóját emberi fogyasztásra.

"A kutyáknál allergiát okoz" És? Szinte minden okozhat allergiát.

"Ezen kívül puffaszt" A lakosság egy i kisebbsége, akik felfúvódnak a száraz hüvelyesektől (kb 3%), és amint hozzászokott a gyomruk mérsékelődik.

"A fitoösztrogén tartalma az állatéhoz hasonló ösztrogénként viselkedik" ez egy nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon erős túlzás. A fitoösztrogén képes blokkolni vagy aktiválni egyes ösztrogén receptorokat, ez egyes szövetekben kedvező lehet, máshol nem. A szójánál nem ismerünk kedvezőtlen hatásokat. Segít prosztata rák és az emlő rák MEGELŐZÉSÉBEN. Illetve csont és vese védőhatása is van.

Amiben tényleg valódi állati ösztrogén van, az a tej. De még az sem okoz szaporodási problémákat.

A fitát: c-vitamin blokkolja a hatását, illetve a gyomorbaktériumok egy hét alatt képes alkalmazkodni hozzá. Ráadásul antioxidáns, lassítja az öregedést.

Hemagglutinin: 5 perc alatt 100 fokon főzve teljesen megsemmisül.

Tripszin inhibitor: A szójafajtákat az utóbbi évtizedekben alacsony tripszin inhibitor tartalomra nemesítették, ráadásul a különböző hőkezelési eljárások hatékonyan képesek inaktiválni a szójában található inhibitorokat.

A borsó aktivitása 12%-a a szójának (mielőtt hőkezelték volna). Sertésekben, patkányokban és baromfifajokban a borsó tripszin inhibitor aktivitása és a fehérjék látszólagos bélsár emészthetősége között negatív a korreláció.

Én vegán vagyok a "szegény állatos" fajtából, nem köszönöm a derogáló címkét.

Én nem tartok és nem is tartanék háziállatot, mint ahogy házi-németet vagy házi-arabot se tartanék. Az állatok a természetbe valók, nem a művilágunkba a saját kedvünkért. Ezzel biztos sok vegánnál kiverhetem a biztosítékot de nekem a házikedvenc tartása nagyjából egyenértékű a cirkusszal meg az állatkerttel. Az is ugyanolyan emberi szórakozásból elkövetett állatkihasználás.

Ráadásul a kutyáknál még gázabb a helyzet mert emberek tenyésztették ki olyanná hogy mára már legtöbbjük életképtelen a szabadban. Mint valami frankenkutya amit a természet soha nem engedett volna meg létrejönni. Sokuk ezért is rövidebb életű, rákra és egyéb krónikus betegségekre hajlamos, stb.

Ráadásul a tejiparhoz hasonlóan korán elválasztják a kicsiket az anyjuktól, apjukat nem is ismerhetik pedig a természetben (már amelyik képes ott élni) a hím segít a nôsténynek, védi, kaját visz neki (nem túl guszta módon eléokádja) és egy rövid ideig a kicsikkel is marad.

A fajtiszták meg még jobban hasonlítanak a tejiparhoz a kontrollált megtermékenyítéssel.

De ha már a saját kreálmányunkat ezeknek a dolgoknak vetjük alá, akkor a szintén általunk termelt nekik szánt eledellel ne okozzunk már még több szenvedést, legyen az is vegán.

Amúgy a húsevő állatokat nem félteném a növényi kajától, hiszen volt már rá példa hogy az ember nélkül is vegánná váltak húsevők. Klasszikus példa a panda ami full húsevőként több millió éve átállt a teljesen bambusz alapú étrendre. Gondolom nem jókedvében.

Az állatoknál a túlélés a fontos elsősorban, nekünk is csak most jut eszünkbe etikusnak lenni hogy megtehetjük mert most már inkább a túl sok kajába halunk bele nem a túl kevésbe.

Jah, szegény macskám, akinek ki van nyalva a segge, játszanak vele, egész nap kényelmes helyeken heverészhet és szeretve van, az pont úgy meg van kínozva, mint egy cirkuszi állat. És én tartom őt arra, hogy szórakoztasson, és nem ő engem...

Azt meg nem tudom honnan veszed, hogy az "apuka" az állatvilágban segít a kicsiknek. Szívesen hallanék példákat, hogy melyik fajban van ez így.

Utolsó: még a macska a legkevésbé gáz a háziállatok közül, az legalább viszonylag szabadon van tartva (némelyik), nagy eséllyel a természetben ember nélkül is megállná a helyét, stb.

Viszont nem változtat azon a tényen hogy saját szórakozás miatt tartják, el lett választva korán az anyjától, sokat kiherélnek, sokat ki se engednek a szabadba. Lehet hogy simogatva meg etetve van, de komolyan cserélnél helyet vele?

A nagy baj ezzel hogy kölyökként, az imprintálódást kihasználva szoktatja az ember magához ezeket az állatokat (ezért kell korán elválasztani az anyától). Ha a vadonban nőtt volna fel, esze ágába nem lenne emberhez közel merészkedni. Ha emberi jelenséghez hasonlítanám ez olyan lenne mint egy gyerekrabló vagy a kisgyerek meg a cukrosbácsi esete.

Tudom hogy kemény dolog ezzel szembenézni, ugyanolyan mint a hús/tej/tojásipar valóságát felfogni meg észrevenni hogy eddig mi magunk is támogattuk tudatlanul.

Meg a másik amin érdemes elgondolkodni hogy mi a francért lenne szükségünk egy állatpajtásra? Milyen hiányt akarunk ezzel pótolni?

Mit nem kaptunk meg gyerekkorban ill. mit nem kapunk meg most amit ezzel pótlunk? Ha sikerül ezzel szembenézni és helyrerakni akkor eszed ágába nem lenne egy másik lényt kontrollálni és kihasználni azért hogy a saját érzelmi hiányosságaidat vele pótold. Ha elítéljük amikor valaki ezt csinálja embertársával, akkor miért ne ítélnénk el azt ha ezt csinálja valaki egy állattal?

Persze nehéz, mert már sokszor gyerekkortól van az embernek ilyen háziállata, mert már a szülők is ezt a pótlékolási módszert támogatták.

Sajnos nőknél még kemény dolog ezzel szembenézni, mivel náluk a gyereket szokta gyakran a háziállat pótolni. Úgy is viselkednek velük mint a gyerekükkel tennék. Pl. hiába aggyal eldönti hogy ő nem akar gyereket vagy még nem akar, a lelke belül szenved ezért és kivetíti a magától megtagadott gyereket egy kisállatba. És emiatt részt vesz abban hogy egy másik anyukától elvegyék a kicsinyét. Ahelyett hogy szembenézne a valósággal mert az fájna.

Nagyon régen az ember még a túlélésért "szövetkezett" ezekkel az állatokkal, a kutya segített a vadászatban, a macska a rágcsálókat tartotta távol a növényi kajától. Ma már semmi valódi szükségünk nincs rájuk ugyanúgy mint ahogy a haszonállatokra sem. Pusztán érzelmi gubancaink miatt tartjuk mindkettőt.

Ideje lenne már kigobozni ezeket.

Ami meg a gondoskodó apukát illeti az állatvilágban: a kutya és rokonai pl a róka pont hogy gondoskodnak a gyerekekről egy darabig, megvédik, előre megemésztett kaját hoz nekik amíg szilárd kaját nem képesek enni. Még a rossz hírű oroszlán apuka is megvédi a saját kicsinyeit.

Tény hogy nem a jó apukák vannak többségben az állatvilágban de mégis nagyon sok példa van rá, főleg a madaraknál és a majmoknál, de más emlősöknél is előfordul, mint ahogy a kutyánál is.

#25: azokat is elítéled, akik úgy tartanak háziállatot (pl. macskát), hogy az általad írtak közül kb. egy feltétel sem igaz rájuk? Pl. menhelyről befogadott állatok?

Nekem 4 macskám van. Kettőt kiscicaként találtuk (egyiket a saját kertünkben), anyamacska sehol. A harmadik "véletlen szaporulat" volt, mert az egyik lánycicánál későn vettük észre, hogy tüzel. Egyik macskánk felnőtt korában csatlakozott hozzánk ("közölte", hogy mostantól ő nálunk lakik, gazdiját nem találtuk meg). Kijárós cicák, komoly társasági életet élnek a környékbeli macsekokkal, jöhetnek-mehetnek kedvükre, foghatnak egeret is. Etetve és szeretgetve vannak, de vannak gyerekeink és emberi kapcsolataink, úgyhogy nem "pótlékok", bár valamilyen szinten családtagként tekintünk rájuk. Ha betegek, orvosi ellátást kapnak. Az ivartalanítást háromnál elvégeztettük (a 4. esetében nem volt rá szükség), de ez az ő érdeküket is szolgálja (kisebbik rossz). Úgy gondolom, nem kontrollálom és nem használom ki őket.

Persze ettől még sok állattartóra lehetnek igazak, amiket írsz, de amit még nem vettél figyelembe indokként, az az, hogy az ember szeret állatok és növények "társaságában" élni. Ez mindig is így volt, de a mai modern világban eléggé elszakadtunk a természettől. Tehát nem a gyereket, hanem a természet hiányát pótoljuk velük, ha már sokunk nem élhet napi szinten a közelében.

És lehetnek még más, kevésbé érzelmi indokok is, pl. tudományos érdeklődés az állatok iránt. (Állatkertek esetében is ott van a kihalás szélén álló fajok fennmaradásának biztosítása, és tudományos szempontok.)

Ez egy nagyon nehéz téma és én sem tudom a jó megoldást rá. Már eleve el lett rontva rég, és minden megoldás amire gondolni tudok további károkozással járna.

Ha otthagyod a sintérnek akkor végez vele, de ez mondjuk ugyanolyan hogy vegánként nem veszed meg a húst/tejet/tojást, de ezzel a már meglévő bocikon nem segítesz, ugyanúgy le fogják vágni. Abban a reményben teszed hogy újakat nem szaporítanak annyit ilyen sorsra.

Ha kimented és ivartalanítod az egy fokkal jobb, de azzal is olyan dolgot művelsz vele amit magadnak vagy családtagjaidnak nem kívánnál. Arról nem beszélve hogy magadat, családodat, gyerekeidet is ahhoz szoktatod hozzá hogy háziállatok vegyék körül, tehát egy "rossz szokást" fenntartasz amire ha nem figyelsz oda, a gyerekeid már lehet hogy nem örökbefogadnának hanem állatkereskedéstől vennének - mivel érzelmi igényük lesz rá - az üzlet meg a szaporítást tartja fenn tehát nagy az esély hogy visszatér minden a régibe. És példaértéknek sem épp jó hogy azt terjeszted hogy vegánként OK a háziállat, és ha valakihez csak az üzenet fele jut el, akkor nem biztos hogy megmentett, ivartalanított stb állatot fogadna be hanem még neadjisten fizetne is érte.

Talán az lenne a legjobb ha ezeket az állatokat kiraknánk valami természetvédelmi terület közepére? Persze sokuk életképtelen lenne odakint, meg ennyit tuti nem tudna eltartani a megmaradt vadon, viszont adnánk nekik egy esélyt és legalább a természet végez a többséggel, nem mi. Csak itt is baj hogy félő hogy mivel emberekre imprintálódtak, azonnal otthagynák a TVT-t és a városokba "kötöznének", ahol meg mindenféle más probléma jönne, sőt nagyjából ugyanott tartanánk mint most.

Én magamnak azt a megoldást tartom jónak hogy az igényt csökkentem azzal hogy a mi családunk semmilyen háziállatot nem tart, se vásároltat, se ajándékba kapottat, se örökbefogadottat, se "besétáltat". A hús/tej/tojásiparral is ezt tesszük. Igény csökkentő is és egyben példa is. Ahogy példa vagyunk sok millió vegánnal közösen arra hogy lehet állati eredetű termékek nélkül is jól élni, úgy lehetünk példák arra is hogy lehet háziállatok nélkül is jól élni. Ha ez elterjed, szép lassan megoldódik ez a probléma is. Ha nincs igény, nem fog senki szaporítani sem. Óriási biznisz ez ma, nem csak az állatkereskedés, az még a kisebbik profitforrás, hanem inkább a sokmillió amit utána ráköltenek a gazdik eledelre, játékokra, alomra, jutalomfalatokra, eszközökre, ketrecekre, akváriumokra, kozmetikumokra, gyógyszerekre, állatorvosra stb stb stb. Ezért egy állatkereskedés még akár ingyen is adhatna állatokat, úgy is megérné. Az ilyen megmentett állatokból is hasznot húznak, nem lepne meg ha kiderülne hogy támogatják is a rendszert valahogy.

Amit írtál hogy az ember szeret természetközelben lenni és ezért vesz magához "kiskedvenceket", ez pont egy olyan érzelmi gubanc amiről írtam. Kiszakítottuk magunkat a természetből, de ez fáj, és hogy enyhítsük a fájdalmat, elrabolunk egy darabot a természetből és csapdába ejtjük a saját kis művilágunkban amiben igazából mi sem érezzük jól magunkat. Ahelyett hogy visszamennénk, vagy elfogadnánk hogy ezt választottuk. Ez szerintem semmivel nem különb attól hogy gyerekpótlékként vagy szerető/megértő szülő- vagy párpótlékként vagy másként használjuk ki. Amúgy az ilyen gubancokat rendszerint pont az nem veszi észre akinél jelentkezik, hiszen ha észrevenné, nem csinálná.

Bármilyen pótlékból is vesz magához egy állatot az ember, az biztos hogy ez nem szeretet, mert nem az állat érdekét tartja így szem előtt. A gyereknél sem az a célja egy igazán szerető szülőnek hogy arra nevelje a gyereket hogy függjön tőle, hanem hogy minél hamarabb önálló legyen és a saját, független életét élhesse. Az állatokhoz is így állnánk ha igazán szeretnénk őket.

Előttem írta valaki hogy mennyire elkényezteti a macskáját. Ha a gyerekét kényeztetné el arra is ilyen büszke lenne? Ha a gyerek még felnőttkorában is visszajárna kajáért ahelyett hogy magának keresné meg, még mindig büszkén mesélne róla fórumokon? Miért lenne egy macska különb? Az emberhez szoktatás nem egy privilégium nekik, valójában így rontjuk el az állatokat. Nem kéne ezt semmilyen módon fenntartani vagy támogatni.

"Tudományos érdeklődés az állatok iránt", jól hangzik. Én azt hallom belőle hogy újabb és újabb módok felfedezése az állatok kihasználására. Állatkísérletek, csapdában megfigyelések, boncolások, gyógyszerkísérletek, stb stb stb. Az a 0.01%-os része a tudománynak ami a vadonban megfigyeli az állatokat beavatkozás nélkül (már amennyire ez sikerül), OK, talán azzal nincs gond.

Állatkertek a kihalás szélén álló fajokért? Miért is vannak azok az állatok a kihalás szélén? Talán nem kéne marhatelepek meg takarmánytermesztés céljából kiírtani a természetes élőhelyüket és akkor már nem lennének kihalás szélén. Az a pár amivel az állatkertek szerencsétlenkednek mutiból (mert hát nem abból van a bevételük hanem a fogságban tartott állatok mutogatásából), azok már gyakorlatilag ki is haltak és ugyanaz a sors vár rájuk mint az emberhez szoktatott háziállatokra. A vadonban már nem fognak tudni túlélni, ha még sikerül is őket fogságban szaporítani.

Amúgy fajok megmentéséhez nincs szükség állatkertekre, ez csak egy jó kis marketingfogás tőlük. 8000 másik fajt szenvedtetve mutogatnak pénzért hogy 1-2 fajt megmentsenek a kihalástól. Bravo.

Ha meg hiányszik nagyon a természet, de mégsem költöznél oda, arra nem az a jó megoldás hogy mindenféle állatot viszel magaddal a derékszögű környezetedbe, hanem hogy hétvégenként elmész az erdőbe, maximum egy távcsővel felszerelkezve és jól feltöltődsz.

Elismerem hogy nagyon nehéz ebben a dologban tisztán látni, hiszen gyerekkorunktól fogva pont ellentétes információ vett körül minket ezzel kapcsolatban. Én is bután követtem amit belémnyomattak minden irányból. Nagyon nehéz és fájdalmas dolog ezekkel szembenézni. Van akinek könnyebb, van akinek nehezebb, attól függ mibe született bele. Ugyanúgy ahogy egy városi celofánoshúson nevelkedett embernek könnyebb vegánná válnia mint egy állattenyésztésből élő család gyerekének, egy háziállatok mellett felnőtt embernek is nehezebb ebben változnia mint olyannak aki mellett sose volt.

Nem elítélni meg támadni szeretném a háziállattartókat, csak szeretném ha észrevennék a valóságot, hogy mit is okoznak, mit tartanak fenn, miért is teszik amit tesznek, és minden információ birtokában a szívükre hallgatva cselekednének. Én a fentiekben leírtam hogy én mivel próbálok javítani a helyzeten, kívánom hogy mások még jobb megoldásokat találjanak, szívesen hozzátenném magamat is ha tényleg jobb.

"Lehet hogy simogatva meg etetve van, de komolyan cserélnél helyet vele?" - Oh hell yeah, remélem kövi életemben macska leszek.

"Ha emberi jelenséghez hasonlítanám ez olyan lenne mint egy gyerekrabló vagy a kisgyerek meg a cukrosbácsi esete." - Mivel nem a vadonban összefogdosott macskám van, ez egy teljesen hatásvadász hamis-analógia.

"mi a francért lenne szükségünk egy állatpajtásra? Milyen hiányt akarunk ezzel pótolni?...mit nem kapunk meg most amit ezzel pótlunk?" - Az, hogy egy értelmes, érző lény társaságát élvezzük. Az emberi felhozatal viccnek is rossz.

"Ha sikerül ezzel szembenézni és helyrerakni akkor eszed ágába nem lenne egy másik lényt kontrollálni és kihasználni azért hogy a saját érzelmi hiányosságaidat vele pótold." - Nincs érzelmi hiányosságom. Érdekes elképzeléseid vannak arról hogyan kell állatot tartani. Örülök, hogy neked nincsen.

"Ha elítéljük amikor valaki ezt csinálja embertársával, akkor miért ne ítélnénk el azt ha ezt csinálja valaki egy állattal?" - Én nem ítélem el azokat, akik gyerekeket nevelnek.

"Előttem írta valaki hogy mennyire elkényezteti a macskáját. Ha a gyerekét kényeztetné el arra is ilyen büszke lenne?" - Igen arra büszke lennék, ha gyerekemre figyelnének és foglalkoznának vele egész nap, és tudnék vele játszani sokat.

"Ha a gyerek még felnőttkorában is visszajárna kajáért ahelyett hogy magának keresné meg, még mindig büszkén mesélne róla fórumokon" - Az állatok értelmi szinten egy 4 éves gyerek szintjén maradnak meg, nem lehet összehasonlítani a kettőt.

"Így rontjuk el az állatokat." - Milyen objektív mérce szerint jobb a kinti ragadozó macska, mint a házi cica. Vaaagy, miben jobb a sintérnél hagyott, vagy a természetbe visszaengedett halott macskánál a meghalt macska, mint a házi cica. Természetesebb? Az miért jó?

"Persze sokuk életképtelen lenne odakint, meg ennyit tuti nem tudna eltartani a megmaradt vadon, viszont adnánk nekik egy esélyt és legalább a természet végez a többséggel, nem mi."

"Ha otthagyod a sintérnek akkor végez vele...Abban a reményben teszed hogy újakat nem szaporítanak annyit ilyen sorsra...És példaértéknek sem épp jó hogy azt terjeszted hogy vegánként OK a háziállat, és ha valakihez csak az üzenet fele jut el, akkor nem biztos hogy megmentett, ivartalanított stb állatot fogadna be hanem még neadjisten fizetne is érte."

Ez egyszerűen undorító. Inkább hagysz meghalni egy állatot vagy kiküldenéd a halálba (→megöletnéd), akin segíthetnél, mint hogy esetleg véletlenül egyes emberek rossz üzenetet vegyenek le.

"Lehet hogy simogatva meg etetve van, de komolyan cserélnél helyet vele?" - Oh hell yeah, remélem kövi életemben macska leszek.

- Lehet meg is kapod hogy rájöjj. Gyerekszinten függőségben tartva, sose tapasztalva meg mindazt amit egy teljes felnőtt macskaélet tartogatna számodra, kiherélve. Miből gondolod hogy amit te nyújtasz az tényleg jobb neki?

"Ha emberi jelenséghez hasonlítanám ez olyan lenne mint egy gyerekrabló vagy a kisgyerek meg a cukrosbácsi esete." - Mivel nem a vadonban összefogdosott macskám van, ez egy teljesen hatásvadász hamis-analógia.

- Nem a vadonról beszéltem. A kölyköket nagyon korán elválasztják az emberek az anyjuktól, hogy az emberre szokjon rá inkább. Nem magától választja a kölyök a gazdit, el kell venni az anyjától. És mi baj a hatásvadászattal? Ha az emberek egy témában hajlamosak befogni a fülüket és becsukni a szemüket, pont hogy hatásvadászatra van szükség hogy észrevegyék. Amúgy az analógia szerintem helyénvaló, a gyerekrabló legalábbis mindenképpen.

"mi a francért lenne szükségünk egy állatpajtásra? Milyen hiányt akarunk ezzel pótolni?...mit nem kapunk meg most amit ezzel pótlunk?" - Az, hogy egy értelmes, érző lény társaságát élvezzük. Az emberi felhozatal viccnek is rossz.

- Tehát a saját fajodhoz tartozó társaidat rosszabb társaságnak tartod mint más fajú lényeket. Szomorú hogy akik körülvettek gyerekként nem tudták megadni azt a mennyiségű figyelmet, szeretet és elfogadást ami természetesen járt volna neked is mint minden gyereknek. Más dolog hogy ez feljogosít-e arra hogy egy állattal próbáld bepótoltatni azt ami akkor hiányzott? Ezt a nehéz gyerekkort inkább meg kéne síratni mert bepótolni már sajnos nem lehet, és a pótlási kísérletekkel ártatlan lényeknek okozol kárt, akár akarod látni akár nem.

"Ha sikerül ezzel szembenézni és helyrerakni akkor eszed ágába nem lenne egy másik lényt kontrollálni és kihasználni azért hogy a saját érzelmi hiányosságaidat vele pótold." - Nincs érzelmi hiányosságom. Érdekes elképzeléseid vannak arról hogyan kell állatot tartani. Örülök, hogy neked nincsen.

- Az hogy neked van-e érzelmi hiányosságod, azt pont hogy kizárólag te magad nem tudod megítélni. Én sok hiányosságomat feltártam már, de biztos van még dögivel. Természetesen nem tudom hogy mik, de pl ha a páromat kérdezném, álmából felriasztva is azonnal fel tudná sorolni őket :) Mint ahogy én az övéit.

Az hogy kiskorban elválasztjuk az anyjától, ivartalanítjuk, és mindenféle természetellenes könnyítéssel, ízfokozókkal meg tudomisénmivel magunkhoz láncoljuk a kedvenceinket az nem kontrollálás?

Én is örülök hogy nincs háziállatom, ebben akkor egyetérthetünk.

"Ha sikerül ezzel szembenézni és helyrerakni akkor eszed ágába nem lenne egy másik lényt kontrollálni és kihasználni azért hogy a saját érzelmi hiányosságaidat vele pótold. Ha elítéljük amikor valaki ezt csinálja embertársával, akkor miért ne ítélnénk el azt ha ezt csinálja valaki egy állattal?" - Én nem ítélem el azokat, akik gyerekeket nevelnek.

- Érdekes elképzeléseid vannak arról hogyan kell gyereket nevelni. De tény hogy sajnos sok szülő pótolja a gyerekével a saját érzelmi hiányosságait. És részben ez az oka hogy ezt a gyerek egy az egyben lemásolja és teszi ugyanezt egy kisállattal, majd rossz esetben később megint a saját gyerekével. Na ebből az ördögi körből kéne kijönni, csak hát ezt először észre kell venni ami önmagában is nehéz és fájdalmas, aztán meg megváltoztatni ami még annál is nehezebb.

"Előttem írta valaki hogy mennyire elkényezteti a macskáját. Ha a gyerekét kényeztetné el arra is ilyen büszke lenne?" - Igen arra büszke lennék, ha gyerekemre figyelnének és foglalkoznának vele egész nap, és tudnék vele játszani sokat.

- remélem nem teszel egyenlőségjelet az elkényeztetés és szerető figyelem és foglalkozás közé. Az elkényeztetés a szülőnek jó, az önállóvá nevelés a gyereknek, még ha nem is azt választaná gyerekként. De ha az érzelmi szükségletei ki vannak elégítve rendesen, akkor amúgy minden gyerek az önállóságot választaná. A kisállatnak egyértleműen nem volt ez kielégítve, hiszen elszakították idő előtt az anyjától. Ez már egy olyan trauma amitől sose lesz teljes élete. Amúgy ezt csináljuk saját gyerekeinkkel is, különalvás, szoptatásmegvonás, stb. de ez egy másik téma.

"Ha a gyerek még felnőttkorában is visszajárna kajáért ahelyett hogy magának keresné meg, még mindig büszkén mesélne róla fórumokon" - Az állatok értelmi szinten egy 4 éves gyerek szintjén maradnak meg, nem lehet összehasonlítani a kettőt.

- az értelmi szint az egy nagyon emberi minőség amit nem lehet kiterjeszteni állatokra egy az egyben és nem is "rosszabb" hogy nekik nincs akkora. Ez egy nagyon egocentrikus hozzáállás ha ez alapján ítélsz meg egy állatot.

Az állatok pl testi képessége vagy érzékelési képessége tekintetében meg mi vagyunk egy 4 éves gyerek szintjén hozzájuk képest. Akkor most ki a "jobb"? Ha téged kidoblak egyedül a vadonba, nem sokra mennél az értelmeddel, a macska még így "elrontva" is hamarabb helytállna.

Az állatok - mint ahogy az ember is - elsősorban gyerekkorban "játszanak" ami semmi más mint ösztönös tanulás. Játék formájában tanulja meg kezelni a saját testét, ismeri meg a környezetét, más lényeket stb. Ez egy biztonságos környezetbeni próbálgatás, ami még nem vérre megy mint a természetben. Ez a játék ha kölyökkor után is ugyanúgy fennmarad, az egy visszamarás, egy fogyatékosság, hogy nem tudott kilépni a gyerekkorból. Ha egy felnőttet látnál teljes beleéléssel duplozni naphosszat, őt se gondolnád épnek.

Az állatok játékossága is arra van hogy a természetre felkészítse őket. Ha felnőtt állattal is játszol annak mi értelme? Ha meg nem a természetben él akkor mi értelme volt felkészülni rá?

Az állatok emellett erősen szükségvezéreltek, azáltal fejlődnek. Azzal hogy elveszed a szükséget tőle azzal hogy kajáltatod, nem kell megküzdenie a kajáért, nem fogja maximálisra kifejleszteni a képességeit, dagadt és letargikus lesz idővel. Amúgy az emberek is nagyjából így működnek, részben ezért is van elhízás és depresszió járvány.

"Így rontjuk el az állatokat." - Milyen objektív mérce szerint jobb a kinti ragadozó macska, mint a házi cica. Vaaagy, miben jobb a sintérnél hagyott, vagy a természetbe visszaengedett halott macskánál a meghalt macska, mint a házi cica. Természetesebb? Az miért jó?

- Sok író és gondolkodó költözött már vissza a természetbe a történelem során, H. D. Thoreau az egyik legismertebb nyugaton. Kivétel nélkül arról számoltak be hogy bár a természetben élni kétség kívül objektíve nehezebb, mégis sokkal teljesebbnek és boldogabbnak érezték ott az életüket mint a civilizációban valaha. Mi is ugyanabban a csapdában vagyunk mint amibe a háziállatainkat tesszük. Hiába nem választanánk a civilizációval szemben, mégis boldogabbak lennénk a természetben. A civilizáció olyan mint egy drog.

Kényelmesebb mint a természet, de nem tudunk teljes életet élni benne.

A sintérnél hagyott meg a természetbe visszaerőltetett állat se jó megoldás, külön kitértem rá hogy egy jó megoldást sem láttam még eddig. Viszont az állathoz nem illő roncs vagy félállati lét további fenntartása, sőt terjesztése még annál a kettőnél is rosszabb szerintem.

"Ez egyszerűen undorító. Inkább hagysz meghalni egy állatot vagy kiküldenéd a halálba (→megöletnéd), akin segíthetnél, mint hogy esetleg véletlenül egyes emberek rossz üzenetet vegyenek le."

Ki beszélt megöletésről? ÉN nem ölök és nem öletek meg senkit és semmit! ÉN nem viszek vissza semmilyen állatot a vadonba mert eleve nem is vettem magamhoz egyet sem. ÉN nem fosztok meg egyetlen állatot se a teljes állati élet élményeitől azzal hogy magamhoz édesgetem.

ÉN nem támogatom ezt az egészet, kivonulok belőle és pont ezt mondtam hogy szerintem ez a legjobb amit tehetek. Ugyanúgy ahogy a hús/tej/tojásiparban sem veszek részt és más állati terméket se támogatok a vásárlásaimmal.

Az hogy a sintér gyilkolássza az állatokat, az a sintér lelkén szárad. Akik meg az állatok életminőségét rontják másképpen az meg az övéken. Mindenki a maga karmájának a kovácsa.

Amúgy mi mást is tehetnék? Ha csak megpróbálnék bárkit is megállítani bármiben, azonnal rács mögé kerülnék. A maximum amit tudok tenni az az hogy a gyakorikérdéseken felhívom az emberek figyelmét valamire amire esetleg nem is gondoltak vagy amit lelki okokból folyamatosan hárítottak eddig maguktól.

Én nem kötözködni akarok veled, de van, amivel nem értek egyet. Egyrészről, nem kell ahhoz elszakítani az anyjától egy állatot, hogy hozzászokjon az emberhez, ha az anyaállat szelíd és emberek között van. Ld. az én egyik cicám - az anyjával maradt, mégsem kötődik a saját anyjához. Sosem bújnak össze, nem mosdatják egymást. Ha különválasztanánk őket, szerintem egyik se bánná, tán észre se venné. Van ilyen - az anya elvégezte a dolgát, a kölyök felnőtt lett, innentől már nincs szükségük egymásra.

Másrészről, a játékkal kapcsolatos megállapításaid nem helytállóak. Sok állat (növényevő és ragadozó, vadon és fogságban élő egyaránt) játszik felnőttként is, akárcsak az ember. Ez egyáltalán nem baj, annyit jelent, hogy a táplálékszerzés, létfenntartás és egyebek mellett maradt még energiája. Nem csak vadászat gyakorlása céljából játszanak (a lovak, zebrák is játszanak), a játék fontos a csapat, a család, és az azon belüli rangsor kialakítása szempontjából is, plusz levezeti a felesleges energiát, megmozgat/ügyesebbé tesz, időtöltésnek és tanulási lehetőségnek se rossz.