Mi a jobb az állatnak? Élni, de szenvedni vagy meg sem születni?

Hát jobb ha eleve meg sem fogan, nem? Ha csak belegondolsz, az életnél a születés vagy halál utáni állapot nem lehet rosszabb, az már baromi igazságtalan lenne!

De embereknél is ugyanígy van. Én pl. örültem volna ha nem születek meg és ismerek még ilyeneket.

Azokat az állatokat, akiket megeszünk, eleve azért tenyésztik, hogy megegyük.

Nem kis házi kedvencek, vagy nem vadállatok, akiket majd visszaengedünk a természetbe, ha mégsem esszük meg őket.

Ezért lettek kitalálva, kitenyésztve, hogy megegyük őket.

Szerintem a vegetáriánusok növényeket se egyenek! Mert kik ők, hogy el tudják dönteni, hogy egy növénynek nincs lelke és nem fáj neki, amikor letépik és megeszik!

Egyértelműen jobb lenne, ha meg sem születnének.

A kiscsibéket ha kakasok és nem tojók pl pár naposan bedarálják.

A borjakat 1-2 óra után elválasztják az anyjuktól, a bikákat kb. Fél évesen levágják borjúhúsnak.

A tehenek egyetlen ketrecben töltik az életüket, napfényt sosem látva, úgy, hogy megmoccanni sem tudnak. A sertéseket nagyobb ólakban tartják, ahol egymás hegyén hátán fetrengenek, döglött társaik között...

Erre szerinted érdemes megszületni?

Nyilván meg sem születni jobb. A folyamatos szenvedés és a természetellenes lét nem valódi élet. Nem is értem, hogyan merül fel valakiben az, hogy gond, ha meg se fogan egy állat, inkább szenvedjen, az jobb neki.

De ha csak önző módom a magam érdekét nézem, akkor főleg az a jó, ha nem szenved, s nem gondolok rá, hogy elősegítek még több szenvedést... Természetesen a vegák, sőt a vegánok életmódja is okoz állati szenvedést, de azért törekedni lehet a kisebb károk okozására s a kisebb, bár így is nagy ökológiai lábnyomra.

#2: Igen, azért tenyésztik őket. Ahogy a rabszolgákat is azért tartották, hogy kidolgozzák a belüket az urukért. Erre jött pár rebellis, aki felrúgta a jól működő rendszert. Eh, ez a világ már nem a régi.

Miért fáj neked az, hogy mit eszik egy vega? Mindenkinek joga van eldönteni, hogy melyik csoportot ne egye, eléggé felesleges számon kérni rajta a nemlétező növényi lelkeket (sokak szerint az embernek sincs lelke).

Szinte mindenkinél van egy határ. Gondolom, te sem szívesen eszel pl. embert, kutyát, mit tudom én. A vegáknak máshol van a határ, mint az átlagembernek, ennyi. De valamit ők is esznek, bocs, hogy nem vagyunk mind fényevők... Sőt, vegánok sem...

Bár van irányzat, ahol a növénynek is csak olyan részét eszik, ami már lehullott a fáról vagy vágni kell ugyan, de a növény tovább él (ez utóbbiról nem tudok, de valaki tuti kitalált ilyet is. az első gondolat nem új, Jókai is írt egy ilyen remetéről. hogy ez mennyire egészséges, az más lapra tartozik).

Szia!

Érdekei csak tudatos élőlényeknek vannak. Egy nem létező lény egyértelműen nem tudatos, így annak a lénynek nem áll érdekében, hogy létezzen.

Természetesen a kérdésnek van egy erős érzelmi töltete ami eltorzíthatja a racionalitásunkat, úgyhogy érdemes egy fontos különbséget tenni: A kérdés nem az, hogy bizonyos élőlényekről el kell döntenünk, hogy hagyjuk-e élni vagy öljük-e meg őket. Azok az élőlények akik már ebben az esetben megszülettek az állatiparban, rövid és szörnyű életet fognak élni és fájdalmas, szörnyű halált fognak halni. Mivel a világ nem lesz egy éjszaka alatt vegetáriánus, sajnos ezzel a ténnyel semmit nem tudunk kezdeni.

A kérdés itt az, hogy világra hozzunk-e olyan élőlényeket, akikről tudjuk, hogy ilyen életet fognak élni (elvégre definíció szerint erre a célra tenyésztjük őket). Egy nemlétező lényt világra hozni pedig csupán azért, hogy szenvedhessen egyértelműen immorális cselekedet. Ha nem az lenne, akkor a logikai konklúzió egészen odáig jutna, hogy immorális cselekedet NEM megerőszakolni minden nőt az utcán, mert ezzel egy új élet megszületésének az esélyét szalasztod el, még akkor is ha szenvedést okoznál vele. Az állatok esetén pedig egyértelműen szenvedést okozunk.

Ha tudnám, hogy a gyerekem egész életében egy szobába lenne bezárva, soha nem látna napot, soha nem tehetne semmit, amit szeretne, és az lenne az egyetlen változatosság az életében, amikor naponta bedobnának neki vizet meg kaját, akkor mindent elkövetnék, hogy ne is foganjon meg.

Akár arra tartjuk ezeket az állatokat, hogy megegyük, akár nem, ők is ugyanúgy érzik a fájdalmat, ugyanúgy vannak szükségleteik, ugyanúgy szeretnék kiélni az ösztöneiket mint mondjuk egy kutya, vagy mi emberek. Ha ez nem megy, akkor szenvednek. Ha viszont valaki világra sem jön, az nem okoz neki szenvedést, nem is tud róla milyen lehetne, vagy nem lehetne. Szóval inkább meg se szülessen, ha csak ennyi az élete.