Szenvedni jobb, mint erőfeszítést tenni?

Ismerőseim nagy része -ahogy az manapság már szinte kötelező- depressziós, meg utálja magát, meg egyedül érzi magát, összefoglalva SZÖRNYEN szenvednek. Ezt rendszeresen tudatják is a világgal, mert ez fontos. Eddig oké. Na de ahányszor hívom bármelyiket, hogy gyere velem, teszünk valami hasznosat, pl. nemrég volt közösségi szemétszedés, vagy egy leégett kutyasuli újjáépítése, vagy menhelyen önkénteskedni, vagy menjünk át nagyanyádhoz, kérdezzük meg mit kell segíteni, takarítani, bevásárolni, bármit.. na akkor hihetetlen módon hirtelen egyik se ér rá, mindnek van valami durva halaszthatatlan tennivalója. Ugyanaznap még persze kiírja két helyre, hogy ő magányos, és haszontalan az élete, meg utálja magát és még unatkozik is.

Tehát a kérdésem, mert itt is rengeteg önutálós-depressziós feltárulkozás van; miért nem tesztek akkor valami hasznos dolgot? Miért nem mentek önkénteskedni bárhová? Neten 2 mozdulat megkeresni, hogy a környéketeken mikor mi adódik. Jobb otthon a négy fal között azon vergődni, amiket kiírtok magatokról? Komolyan kérdezem. Miért nem teszitek magatokat hasznossá, nélkülözhetetlenné? És eközben még új ismeretségeket is lehetne kötni. Neked mi a kifogásod az önzetlenség ellen?