Hogy jobb? Nem látni és úgy szenvedni, vagy látni, tudva azt, hogy pokoli messze van?

Már hosszú ideje készülök vissza költözni a szülővárosomba.

Tavaly az interneten megismertem egy srácot, aki szintén odavalósi. Gyorsan meg is lett a közös vonzalom, és talán ez lett a legnagyobb baj...

Én teljesen beleszerettem, ő pedig ezt nem ellenezte. Élvezte a helyzetet, hogy azt tehetett velem amit csak akart. Voltak pillanatok, amikor neki is komolyra fordultak a szándékai, de aztán elkezdett taszítani magától. Később kiderült hogy azért, mert neki közben barátnője van. Ettől a ponttól teljes szakadás.

Letagadta amikor kérdeztem, aztán csak bevallotta, és kérte hogy ne szakítsuk meg a kapcsolatot. Aztán azt tagadta le, hogy hitegetett volna engem... Aki barátként akar kezelni, nem becézget, nem húzza az agyam a saját javára, de legfőképp nem csinál belőlem szeretőt.

Adtam még egy esélyt neki. Innentől már csak akkor keresett, ha épp unatkozott, és hogy mikor megyek már el hozzá, persze egyértelmű mire. Szerencsére ez a dolog sosem történt meg, azonban találkozókat szerveztem többször is, soha nem jelent meg. Egy percig sem hibáztatta magát, sőt inkább úgy húzta ki a helyzetet hogy én legyek a hibás.

Az érzéseimmel nem tudtam mit tenni, őrülten oda voltam érte, még ezek után is. Reméltem hogy megszakad a kapcsolata, és hogy igazából nem is olyan ember amilyennek eddig megismertem.

Egy hete rám írt egy elég ocsmány szexuális töltető levelet, aminél betelt a pohár, vissza írtam, hogy nem leszek a tartalékos szeretője. Nem értette mi van, fel volt háborodva, tajtékzott. Azt hiszem ha ez élőben történik még meg is üt. Nem válaszoltam, kitöröltem, rengeteget bőgtem, de tudtam hogy ezt kell tennem. Rengeteget vártam rá és tettem érte, hogy javuljon a kapcsolatunk, és ilyen erősen belezúgva sem voltam még másba.

Azóta nem keresett, viszont én érzem magam pocsékul, hogy én hibázhattam mégis... De miért? Ő már rég túl lépett rajtam ez biztos, én viszont még néha reménykedek hogy hátha ír valamit, hátha belátja hogy mit tett.

Mostanában lesz lehetőségem visszaköltözni ebbe a városba, de iszonyodok ettől. Ha belefutok, vagy bármi. Félek ettől, életem legnagyobb csalódását okozta, és most még egy városban is lakni vele, nem tudom. Lehet hogy túl aggódom a helyzetet, de aki egy kicsit átérzi, az megérti.