Kedves vegetáriánusok, ti hogy a fenébe bírjátok ki hús nélkül?

"de tudomásul veszem, hogy vannak haszonállatok amiket direkt e célbol tartanak és szaporitanak, hogy megyegyük őket, ugyanúgy mint a növényeket, hogy megegyük őket."

És téged ez megnyugtat, hogy erre szaporítják? Hogy az esetek 99%-ában egy 1m2-es kalitkában tartják az állatot a saját húgyában-szarában és hormonokkal teletömött táppal etetik, ahogy aztán 1 éves korában vigyék a vágóhídra? Téged ez boldoggá tesz? Mert ha igen, nem kissé vagy undorító.

" tudomásul veszem, hogy vannak haszonállatok amiket direkt e célbol tartanak és szaporitanak.."

Vannak azok a dolgok, amiket tudomásul kell venni, ezeken nem tudsz változtatni. Viszont a húsfogyasztás, az embertelen állattartás támogatása nem tartozik ezek közé. Más az, ha valamin nem tudsz változtatni, és megint más, ha nem akarsz. Az, hogy elfogadott dolog húst enni, mondhatni megszokott, nem jelenti azt h etikus is

Mondjuk van egy kis különbség a répa meg a malac idegrendszere közt...

S nem, nem gyilkolok legyeket sem.

23: nyilván gyengeelméjű vagy, ha a már az ókorban (pl. Görögország, Távol-Kelet) ist széleskörben elterjedt vegetarianius szerinted egy modern divathullám.

És nem, nem vagy állatbarát, ha naponta gyilkossággal laksz jól. A növények pedig a központi idegrendszer híján nem éreznek fájdalmat, ez tudomànyos tény. Biológiaórára gondolom nem jártál, ha ezzel nem vagy tisztàban.

Zaphod Beeblebrox asztalához nagy, tőgyes állat közelített. Jó húsú négylábú volt, a szarvasmarhafélék családjából, jókora vizenyős szemekkel, kicsiny tülkökkel. Az ajkai olyanféle fintorba húzódtak, amit kis híján megnyerő mosolynak lehetett volna mondani.

- Jó estét - zökkent le nehézkesen a tomporára. - Én vagyok a konyhamester ajánlata. Felajánlhatom önöknek a testrészeimet?

Rövid kérődzés után kényelmesebb pozitúrába rendezte a hátsó fertályát, majd békésen végignézett rajtuk. Az állat jámbor tekintete a hitetlenkedő meghökkenés pillantásaival találkozott Arthur és Trillian részéről, lemondó vállrándítással Ford Prefectéről és a leplezetlen étvágy kifejezésével Zaphod Beeblebroxéról.

- Talán egy szelet hátszínt? - javasolta az állat. - Fehérboros mártásban dinsztelve?

- Ööö... mármint hogy az ön... a magá... ebből a hátból itt? - suttogta Arthur szörnyülködve.

- Hát persze hogy az enyémből, uram - bődült el az állat készségesen. - Ki másét tudnám felajánlani?

Zaphod talpra ugrott, és szakértő módon lapogatta-tapogatta az állat hátát.

- És nagyon jó a felsálam is -, dünnyögte az állat. - Nagy súlyt helyeztem az izomfejlesztő gyakorlatokra, és rengeteg szemestakarmányt fogyasztottam ennek érdekében. - Diszkrét nyögéssel felböfögött egy takarmánycsomót, kérődzött rajta egy kicsit, majd ismét lenyelte. - Vagy egy kis bélszínt inkább? - ajánlotta.

- Úgy érted, hogy ez az állat csakugyan azt akarja, hogy megegyük? - suttogta Trillian Fordnak.

- Hogy én? - rökönyödött meg Ford. - Nem értek én semmit! - Ez egyszeruen iszonyatos! - fakadt ki Arthur. - A legvisszataszítóbb dolog, amiről életemben hallottam.

- Mi a probléma, földlakó? - kérdezte Zaphod, aki időközben az állat hatalmas tomporára helyezte át figyelmét.

- Csak az - mondta Arthur -, hogy nincs kedvem olyan állatot megenni, amelyik felkínálja magát. Szívtelenség volna.

- Még mindig jobb, mint olyan állatot megenni, amelyik nem akarja, hogy megegyék - érvelt Zaphod.

- Nem erről van szó - tiltakozott Arthur. Aztán gondolkodott egy csöppet. - Na jó - folytatta -, lehet, hogy erről.

(Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak. Vendéglő a világ végén; részlet)

(folyt.)

- Nem erről van szó - tiltakozott Arthur. Aztán gondolkodott egy csöppét. - Na jó - folytatta -, lehet, hogy erről. Nem érdekel , nincs kedvem erről vitatkozni. Azt hiszem...

Az Univerzum halálos kínban őrjöngött körülöttük.

- Azt hiszem, elég lesz egy kis zöldségsaláta is - nyögte ki.

- Megkérhetném, hogy vegye fontolóra a májamat? - kérdezte az állat. - Feltételezésem szerint igen lágy és porhanyós lehet már, ugyanis hónapok óta tömetem magam ennek érdekében.

- Zöldségsalátát kérek - mondta Arthur nyomatékkal.

- Zöldségsalátát? - Az állat rosszallóan forgatta a szemeit.

- Csak nem azt akarja mondani - kapta fel a vizet Arthur -, hogy már egy kis zöldségsalátát sem ehetek? !

- Én nem - mondta az állat. - Ellenben sok olyan növényt ismerek, amelyik határozottan ellenzi az ilyesmit. Épp ezért határozták el a végén, hogy az egész szövevényes probléma megoldására olyan állatokat tenyésztenek ki, amelyek ténylegesen arra vágynak, hogy megegyék őket, és ezt az óhajukat határozottan ki is nyilvánítják. Ez vagyok én - tette hozzá biccentve.

- Kérek egy pohár vizet - mondta Arthur.

- Nézd - mondta Zaphod. - Mi enni jöttünk ide, nem állati szövetekről szövegelni. Négy adag bifszteket kérünk, mégpedig íziben! Ötszázhetvehatmilliárd éve nem ettünk egy falatot sem!

Az állat talpra kecmergett, majd diszkréten felbőgött.

- Igen bölcs döntés volt uram, ha szabad megjegyeznem. Rendben - mondta. - Akkor hát megyek, és főbe lövöm magam.

- Igen bölcs döntés volt uram, ha szabad megjegyeznem. Rendben - mondta. - Akkor hát megyek, és főbe lövöm magam.

Megfordult, és barátságosan Arthurra kacsintott.

- Ne aggódjon, uram, gyűlölöm az állatkínzást. Nagyon humánus leszek magamhoz - mondta, és sietség nélkül elindult a konyha felé.