A vegánok, és azok között az állattartást leginkább ellenzőbbek a nem feltétlenül étkezési célra való állattartást is elítélik?
Gondolok itt ilyenekre hogy:
-vakvezető kutya
-méhek(csak annyi mézet vesznek el tőlük hogy télre nekik is maradjon az élethez)
-lovaglás
-kereső/mentő kutyák
-őrző védő kutyák
Tehát ez mind kihasználásnak számít? Az állatok rabszolgasorba taszítása?
Ezekben a példákban nem az állatkínzókról beszélek hanem azokról akik a fenti tevékenységeket teljes hozzáértéssel végzik ahogyan a nagy könyvben meg van írva és az állatok minden állatorvosi ellátást megkapnak
A méhek lakását évmilliók óta mindig fosztogatta valami. Például a méhészborz és a medvék. Ez a természet rendje. Az ember szintén mézrablással kezdte, méhtartóként folytatta és mára már általános lett a méhtenyésztés.
A fekvő kaptárak gazdáinak gondja van arra, hogy pergetéskor minél kevesebb fiasítás pusztuljon el. A korszerű rakodókaptárak használatánál a fiasítást semmi kár nem éri. Ma már a kifejlett méheket is tökéletesen el lehet távolítani a pergetésre kerülő keretekről, fiókokból. A méhecskéket féltő jó szándék a mához képest pár száz évvel elkésett.
Való igaz, hogy a méhek nem nekünk dolgoznak, és mi mégis alaposan kivesszük a részünket a tartalékjaikból. A tehén sem nekünk, hanem a borjának termel tejet és mi mégis többet fejünk tőle, mint amennyit a borja kap. Önös érdekünk miatt olyan tőgyre nemesítettük ezt a háziállatunkat, hogy azzal a szabad természetben nem is élne meg. A méheknél ilyen szervezeti torzulást nem okoztunk.
A Kárpát-medencében sohasem élt ennyi méhcsalád mint manapság: km2-ként több mint 7. És ezek a mai családok nagyobbak, népesebbek mint az egykori ligeterdők faodvainak lakói.
Lényeg: hogy a méhész nem teszi tönkre a birtokában lévő méhcsaládokat, sőt, gondosan kezeli azokat; hordásszegény időben még etetni is képes; mindenkor biztosítja a jó minőségű ivóvizet, emellett olyan kiváló termékeket hoz létre, mint a méz, a virágpor, a méhkenyér, a méhviasz, a méhpempő, a méhméreg és a propolisz. Ezek szakszerű alkalmazása az emberek millióinak biztosít fenntartható egészséget.
A méhész pedig elősegíti a méhanya utódainak teljes számú és teljes értékű kifejlődését.
"De ha mindez még nem vette volna el az emberek kedvét a méztől, gondoljuk csak meg, hogyan készül. A méh a szájába veszi és lenyeli a nektárt, aztán felöklendezi, és ismét megrágja, ez a folyamat többször ismétlődik. Nem éppen gusztusos."
Én spec egyáltalán nem undorodom tőle, a méh az emberhez képest egy sokkal tisztább és magasztosabb élőlény...virágról virágra szál, nem úgy mint a legyek vagy egyéb más rovarok..ezért semmi bajom nincsen a méh nyálával.
Lényegesebb dolgokat írtam ki, ez a forrás:
Én elolvastam amit te linkeltél vannak abban is igazságok és úgy tűnik ebben is, ezért méltán állíthatjuk hogy az igazság valahol a kettő között van.
-hozzáértő méhész aki szereti a méheket
-aki nem nagy vállalatban termel mézet
-aki igazi mézet hagy télen a méheknek nem pedig cukorszirupot
-méh populáció tudatos növelése
Ezért talán nem jó ennyire feketén is fehéren gondolkodni, talán mind kettő fajnak származhat némi előnye ebből a kapcsolatból.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!