Vegetáriánusok csak egy kérdés?!

"Kérdező, tényleg ennyire buta vagy? Ezt már általános iskolában tanítják. (Olvass utána az aminosavaknak.)

Ha így lenne, növényevő állatok nem léteznének. Mégis milyen szép nagyra megnő az elefánt is, pedig csak növényi táplálékon él."

Na és te? Csak mert két bármilyen állatról beszélünk, attól még a szervezetük nem lesz egyforma, pláne nem azon a szinten, mely aminosavak számítanak számára esszenciálisnak és melyek nem.

Az állati fehérjék azért jók az ember számára, mert bennük megtalálható mindaz az aminosav, amit az emberi szervezet nem termel meg, vagyis ami számunkra esszenciális. Növények esetében pedig úgy kell összeválogatni, hogy ebben van egy kicsi ilyen, amabban egy kicsi olyan, a harmadikban meg megint más az arány, akkor mindegyikből ilyen meg olyan mennyiség kell az állati fehérjék pótlására.

Szóval igen, megoldható, de a természetes étrend nem véletlenül a mindenevés. Egy kis hús, egy kis zöldség, egy kis gyümölcs, és akkor nem lesz hiány semmiben,

"...Na és te? Csak mert két bármilyen állatról beszélünk, attól még a szervezetük nem lesz egyforma, pláne nem azon a szinten, mely aminosavak számítanak számára esszenciálisnak és melyek nem...."

Amiről te írsz, az már egy másik téma, nem volt erről szó, úgyhogy ne ferdíts kérlek (mellesleg nem is állítottam sehol, hogy nem így van). A válaszomban csak a kérdező azon kijelentésére reagáltam, miszerint idézem: "csak gyümölcsök meg salátában nincs fehérje". Tehát eleve a fehérjék/aminosavak meglétét tagadta a növényekben, ami tényleg nagy butaság, akárhogy szépítjük.

A magam részéről, valahogy kiskoromtól kezdve természetesnek éreztem volna azt: hús != kaja.

Lehet, hogy ez őrültnek hangzik, de például a húslevesnek nagyon étvágylohasztó szagát véltem érezni, a vizeletre emlékeztetett. A sülő hús szagával a világból ki lehetett engem üldözni. A felismerhető állati maradványok - úgy értem: sült egész csirke, vagy pláne a sertésborda - meg már 11...12 évesen is a halálra emlékeztettek, és ez étvágylohasztó. Mégis, hittem az okos felnőtteknek, akik azt mondták, hogy ez így helyes, ez így szükséges.

Később agrár egyetemre jártam, és nagyon sok ilyen tárgyunk volt, hogy iparszerű állattartás, üzemgazdaságtan, takarmányozástan, állattenyésztés - na, az itt tanultak olyan meggyőző erővel hatottak, hogy végül is emiatt lettem egy életre vegetárius. Ha csak tehetem, a vegánbarát változatot választom mindenből - ez nem minden esetben jön össze, de igyekszem.

(Kiskoromban még kész voltam hinni a felnőtteknek, akik azt mondták, hogy a hús létfontosságú.

Ma már nem értem: ha a felnőtteknek teljesen igazuk lett volna, akkor hogyhogy élek még? 13 éve nem eszek húst, és nem vagyok kórosan sovány; 35 éves leszek mindjárt {hú, még leírni is borzasztó :)} és 27...28-nak szoktak tippelni... nyilván nemcsak - és nem egyértelműen - a vegetarizmus miatt van mindez, de ha tényleg káros volna a vegetarizmus, akkor pocsékabbul néznék ki és pocsékabbul is érezném magamat.)

Egyszóval, ugyanezt a kérdést a magam részéről inkább így tenném fel: "Miért is ennék húst?"

kettővel ezelőtt #34-es válaszolóval mindenben csak egyetérteni tudok, az én tapasztalataim is nagyjából az övéivel megegyezőek, már kicsi gyerekként is viszolyogtam attól a szagtól, ami belengte a konyhát egy-egy vasárnapi ebéd készítésekor pl., amikor a húst felteszik pirulni a hagymán, hiába nyomja el a hagyma erős illata, mégis rettenetesen orrfacsaró bűz árad a húsból, mielőtt a megfelelő pörzsanyagok ki nem alakulnak a felületén, vagyis inkább mielőtt kellően át nem sül, addig nem valami étvágygerjesztő, sőt! vagy a disznóvágások... az a mindent betöltő rettenetes bűz, amit már az utca végében is érezni lehetett, amikor valahol disznót öltek - de a feldolgozás semmihez nem hasonlítható szaga, na az egy életre az orromba itta magát! vagy a hétvégi csirkekopasztások, a leforrázott tollak undorító szaga, vagy a kibelezés.... én emlékszem, kisgyermekként nem tudtam hová, milyen messzire fussak, hogy ne érezzem, és amikor segíteni kellett a tollfosztásban, utána sokáig hypóval súroltam a kezem, hogy ne érezzem a rajta maradt szagot...

ezért megenni se akartam a sült, vagy rántott csirkét, de belém tukmálták, és akkor határoztam el, hogy "ha én egyszer felnőtt leszek, akkor nem eszem többé semmi ilyesmit", és ebben a későbbi tanulmányaim - ahogyan az előttem válaszolót is - csak megtámogattak, az ipari állattartás, és feldolgozás ritka visszataszító, így az eredményét sem kívánom "élvezni", köszönöm szépen...

#36

Akkor nem eszed meg a babot, kenyeret, rizst, lencsét sem?