Az életetek árán sem ennétek húst?

Utolsó, te valószínű hogy ezt tele gyomorral írod. Az hogy az éhhalál szélén vagy nem olyan hogy éhséget érzel és elveket követsz. Az életösztönöd olyan cselekedeteket indítanak be amit normálisan el sem tudsz képzelni.

Emberek nem hogy húst, meg állatot, de egymás hulláit kezdik meg, sokszor úgy cselekednek mintha egy külső perspektívából, megfigyelőként néznék magukat, az agy egyszerűen átveszi az irányítást és mindent megtesz az életben maradásért. Mindent, szabályok és elvek nélkül.

Ha valami történne és az emberek önellátásra kényszerülnének?

Ebben az esetben nem fogyasztanék húst. Gyümölcsfák, zöldségek továbbra is vannak, ha marhahús van, akkor gondolom fejni való tehén is, ha csirke, akkor tojás is. Szóval ebben az esetben nem lenne probléma.

Ha rákényszerülnék, valószínűleg fogyasztanék húst - pl. olyan háborús környezetben, blokád alatt, ahol az ember már a saját ürülékét is megenné lassan, ahol nincs lehetőség másra... Viszont a fent említett helyzet önmagában nem ad erre okot. Csak akkor fogyasztanék, ha muszáj, ha az életem múlna rajta és nem látok más alternatívát.

"Nem vagyok felsőbbrendű, mint egy csibe, kacsa vagy gyapjas mamut, nincs jogom megölni őket csak azért, mert éhes vagyok."

Itt jogokról beszélsz, amik egy olyan világban, ahol hirtelenjében nincs mit enni(ez csak egy feltételezés, egy kérdésben, amire ha válaszolsz, akkor ennek mentén teszed), az életösztön közbeszól, nincsenek jogok, elszabadul a pokol. Jogot, elveket az agyunk, a társadalom alkot olyan helyzetben, mikor nincsenek ilyen problémák. Ám ha történne egy ilyen esemény, aminek nyomán csak húshoz juthatnál, előbb vagy utóbb úgy megkopasztanád azt a csirkét, hogy öröm nézni. Könnyelműen mondja az ember egy nyugodt, biztonságos életben, hogy ő nem állatiasodik le. Ó, dehogynem. Ez nem felsőbbrendűség kérdése olyan helyzetben. Mint ahogy egy medve is megenne téged, te is megennél egy kacsát.

Az ember megteremtette a létbiztonságát, elvekkel bástyázta körül magát, de ha eltűnik ez a biztonság, nem marad helye az elveknek, előtör az életösztön, ami minden lényben ott munkál(épp ezért butaság azt hinned, hogy aki eszik húst, az felsőbbrendűnek hiszi magát, hiszen ugyanúgy élni akarunk, mint bármi más. Ez egy olyan alapvető dolog, amit nem tudsz kiírtani magadból - pontosan azért, mert nem állsz fölötte sem állatoknak, sem embereknek.)

És van még egy rossz hírem: a gyapjas mamutot nem sikerült megmenteni. "Néhány éve" a gonosz ősemberek megették.

Valójában teljesen lényegtelen, hogy apokalipszis esetén, ha valamiért nem lenne éppen más lehetőség, egy vega enne-e húst vagy nem.

Azon kellene elgondolkozni, hogy a mostani fejlettségi szinten miért eszünk minden nap akár három étkezésnél is valamilyen hústerméket? Mert ez nem létfontosságú számunkra, és ilyen mennyiségben már nem is egészséges. Ráadásul egyre több állatot tartanak egyre növekvő számú és nagyságú üzemben, borzasztó körülmények között, hogy a növekvő hús, tej, tojás iránti igényt kielégítsék, ami már erkölcsi kérdéseket is feszeget. Amikor az ember élete múlik rajta, én nem ítélem el, ha levadászik egy szarvast, még ha sajnálom is. De amíg csak hobbiból teszi, nem a túlélés ösztöne vezérli, csak az evés élvezete, addig bűnnek tartok meggyilkolni más állatokat.

Ha felborulna az eddigi világrend, és ismét az egyik napról a másikra való túlélés lenne a cél, egykettőre eltűnnének azok a mostanság divatos, jóléti társadalombeli "problémák", "életmódok", mint az anorexia, bulimia, depresszió (=unatkozás),homoszexualitás és vegetarianizmus, amiket a mostani jólétünkben és unalmunkban nyugodt szívvel csinálhatunk. De valószínűleg nem úgy, hogy az emberek hirtelen észbe kapnak, hanem egyszerűen aki nem alkalmazkodik az új feltételekhez, az fennakad a rostán és kihal. Mert visszatérne a természet rendje: aki erős, aki tud alkalmazkodni, az életben marad, aki meg nem (nincs jogom állatot ölni), az meghal. Az új világrenddel együtt az az elv is eltűnne, hogy mindenkit meg kell menteni nem, itt mindenki magáért lenne ismét felelős, és ha gyenge vagy, kihalsz.

Ergo, az a vegetáriánus, aki alkalmazkodna, megmaradna, aki nem, az meghalna.