Hol vannak bizonyítékok arra, hogy az ember nem mindenevő?

"...A szarvasmarhákkal hús-, vér-, és csontlisztet etetnek. Akkor ők most ragadozó állatok? Nem. Bár képesek megemészteni, de megbetegednek tőle..."

A kérődzők normális esetben nem képesek megemészteni az állati liszteket. Ezért kevernek a takarmányukhoz enzimeket, amik segítenek ebben. De természetesen a szarvasmarha pl. fűevő, még a gabona evése sem normális az emésztőrendszerének.

Bár a téma régi, most megosztok veletek egy elgondolkodtató cikket:

Vadászgató neandervölgyi, vagy győjtögető Ádám? Döntsön az anatómia!

Érdekes módon, amint valaki úgy határoz, hogy ezentúl kihagy az étrendjéből minden állati eredetű terméket, a környezete azonnal hevesen reagál. Előbb-utóbb előkerül a döntő bizonyítéknak szánt érv: az ember gumós zápfoga.

Érdekes módon, amint valaki úgy határoz, hogy ezentúl kihagy az étrendjéből minden állati eredetű terméket, a környezete azonnal hevesen reagál. Előbb-utóbb előkerül a döntő bizonyítéknak szánt érv: az ember gumós zápfoga. Ugyanis hús nélkül, azaz nagy mennyiségben fellelhető élelem híján éhen halt volna a lassan két lábra álló, a kezdetben bogyókat rágcsáló majomember. Arra vonatkozó régészeti bizonyíték nincsen, hogy őseink fogazata változott volna az idők során, ezért hát a tudósok feltételezik, hogy ezt a hús megőrléséhez feltétlenül szükséges "alkatrészünket" valamelyik húsevő állatősünktől örököltük, vagyis az ember számára is ideális táplálék a hús.

Magától értetődő, hogy ha ez így igaz, akkor más anatómiai hasonlóságok is fellehetők a húsevő - azaz a ragadozó vagy dögevő - állatok, illetve az ember között. Pusztán egy apró fogacska igen soványka bizonyíték lenne egy ilyen fontos kérdésre!

Nézzük, milyen azonosságokat és netán különbségeket találunkő

- Az összes húsevő állat emésztőrendszere nagyon rövid. Ez azért van, mert a hús igen gyorsan lebomlik, és ha ezek a bomlástermékek túl sokáig maradnának a szervezetben, a véráramba jutva gyorsan ható méregként hatnának. Ezzel szemben az ember emésztőrendszere - a növényevő állatokéhoz hasonlóan - a testhossz tizenkétszerese, tehát nem rövid.

• A húsevő állatoknak meghosszabbodott szemfoguk van a hús széttépésére, szétszaggatására. A növényevőknek nincs szemfoguk, ők lapos őrlőfogakkal őrlik apróra táplálékukat. A ragadozó állatoknak nem szükséges a húst alaposan megrágniuk, a szájukban "előemészteni " azt, mert ez a folyamat a gyomorban és a bélben történik meg. (Ezért tízszer annyi sósav termelődik a gyomrukban, mint a növényevőknek.) Az embernek nincs meghosszabbodott szemfoga, és ha úgy eszik, mint egy húsevő állat, nem rágja meg megfelelően a falatot, szervezetében az amúgy is rothadásra hajlamos hús kellemetlen következményekkel járó bomlást indít el. Szétpépesítés hiányában a gyomor munkája meghosszabbodik, ennek következménye puffadás, gyomorégés, szájszag, dekoncentráltság a méreganyagok felszabadulása következtében. Egyes táplálkozási szakemberek szerint a hús a gyomorban kb. 8-10 órát tartózkodik, az emésztőrendszerben pedig akár 26-48 órát is. Ennyi idő alatt bizonyosan bomlani kezd. Sajnos éppen a vastagbélben tölti a legtöbb időt a hús, ahol már a víztartalom is visszaszívódott. Ha az ember étrendje sok zsiradékot is tartalmazott, reakcióként sok epesav választódott ki. Mindezek, együtt a nitrozvegyületekkel - rostok hiányában megtízszerezik a rák veszélyét.

• A húsevő állatokból a hús salakanyagai rövid úton távoznak, ezért nincs szükségük a méregtelenítéshez elengedhetetlenül fontos verejtékmirigyekre, így ők a bőrük helyett a nyelvükön keresztül izzadnak. Viszont a növényevő állatok, mint pl. a tehén, a ló, az őz stb. sok időt töltenek a napon táplálékuk összegyűjtésével, ezért az emberhez hasonlóan izzadnak a bőrükön keresztül. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy ha az ember eldugaszolja a verejtékmirigyeit - például az alumíniumtartalmú ún. 24 órás dezodorokkal -, a méregtelenítést megakadályozva a vérből kiválasztott méreganyagok összegyűlnek a hónaljban és a mell környékén lévő nyirokmirigyekben, ami jelentősen növeli a mellrák kockázatát.)

• Természetes ösztöneink sem húsevő jellegűek. Hiszen az embernek nem szerez örömet egy madár elejtése, végtagjainak foggal való szétmarcangolása, meleg vérének kiszívása. Ráadásul a húst - a tatárbifsztek kivételével - minden esetben kisebb-nagyobb hőkezelés után fogyasztjuk.

A tudósok és a természetkutatók, ideértve még az evolúció elméletét felállító Charles Darwint is, egyetértenek abban, hogy az előemberek gyümölcs- és zöldségevők voltak. Az idők folyamán a test felépítése változott, viszont az emésztő- és kiválasztó rendszer nem. Tagadhatatlan, a gumós zápfog is ott van a szánkban, ám az emésztő- és kiválasztó rendszer jellemzőivel szemben érzésem szerint kisebb bizonyíték a húsevés fontosságára.

A másik világnézeti pólus hívei azt mondják, véletlen eseményekből nem alakulhatott ki a végtelen számú mikro- és makrorendszert tökéletes összhangban működtető világegyetem, benne a bonyolult, ám tökéletesen felépített emberi szervezet. Szerintük mindezt egy magasabb intelligencia, Isten hozta létre, és nem mulasztotta el azt sem, hogy az emberi test szabályszerű mőködtetéséhez "használati utasítást" is adjon a kinyilatkoztatáson, azaz a Biblián keresztül:

És ettől még részletesebb összehasonlításokat is lehetne tenni mely akár két A4 oldalt is kitenne. Cikk eredetilye It: [link]