Mikor & miért döntöttetek úgy hogy vegetáriánusok lesztek? Egyből elhagytátok a húst vagy fokozatosan? A környezetetek mit szólt hozzá?

Én ezért: [link]

Ha lesz hozzá gyomrod nézd végig a második és a harmadik részt is, megdöbbentő!

Előtte sem ettem sok húst (hetente 1x, mert a vasárnapi ebédnél kötelező volt, de akkor is csak egy szelet csirkemellet és annyi) de igen, egyből elhagytam.

A környezetem szerencsére nem primitív emberekből áll, akik leragadtak a 17. században, tisztában vannak vele mi mivel pótolható így elfogadják és tiszteletben tartják a döntésem.

13 évesen.

Gyakorlatilag fokozatosan, egyszerűen csak besokalltam, egy idő után nehezen ment le a torkomon. A korábban kedvelt húsételeknél egy idő után csak undort éreztem.

Egy idő után édesanyám rákérdezett, hogy vegetáriánus vagyok-e, mert akkor főz nekem olyat, amit szeretek. Onnantól mondtam hogy hát akár az is lehetek - gyakorlatilag csak a hányinger jött rám a hústól. Édesapám nem szólt semmit, a rokonság többi része sem, csak megkérdezték családi összejövetelek előtt, hogy mit lehet nekem főzni.

Az iskolában kevésbé voltak kedvesek a gyerekek - egy idő után óhatatlanul is csesztetni kezdtek, miután meglátták, hogy csak sajtos-salátás-tojásos-zöldséges szendvicseket hozok. Nem foglalkoztam velük. Pár év alatt ráuntak.

Egyetemen már jobb volt a helyzet - egyrészt több vegetáriánus csoporttársam is volt, másrészt alapvetően értelmesebb emberekkel voltam körülvéve. Emlékszem, elsőéves koromban elhívott egy csoporttársam, hogy megyünk-e együtt enni a kantinba. Mondtam, hogy sajnos nem vagyok benne biztos, hogy tudok, mert gondolom nincs húsmentes étel (középiskolában nem volt, ehhez voltam szokva). Erre mondta hogy ó dehogyis, keresünk olyat, amiben van:). 3. évre már ott tartottunk, hogy a csoporttársaim az én szendvicseimet tarhálták, ha volt nálam 1-2 pluszba, amit úgysem volt kedvem megenni :D

Most 25 éves vagyok, együtt élek a párommal jó ideje. Sem neki, sem a családjának nem volt egy szava sem rá - az édesanyja és a nővére is szeretik a húsmentes ételeket, sokszor cserélünk recepteket is.

Összességében azt mondhatom, szerencsés voltam az életben, mert nem sok konfliktus ért még emiatt.

"Nem tudom elképzelni, hogy Juci néni otthon kínozza a csirkéit, teheneit. :D"

Az nem elég kínzás, amikor levágja őket, csak azért, hogy megehesse?!

6-os hagyd...

Olyannal eleve felesleges vitatkozni, aki képes különbséget tenni élőlények között, ignorálva a tényt, hogy ugyanúgy éreznek, lélegeznek, még ha csak állatok is. Akinek nem gyilkosság egy élet kioltása annak céljából, hogy az ízlelőbimbóikat kényeztessék, annak már rég mindegy...

Bumbi és a másik kötekedő:

A kérdés vegetáriánusokhoz szólt. Értem, hogy szúrja a szemeteket ez az életmód, de légyszíves, próbáljatok meg olyan kérdésekre válaszolni, amire értelmes, hasznos, segítőkész választ tudtok adni, mert ennek így nincs értelme.

Nagyon zavaró, hogy az ember bármit kérdez a vegetarianizmusról, vita lesz belőle, mert 1-2 ellenzője állandóan idejár széttrollkodni. Vannak itt vitaindító kérdések is, ha vitázni akartok, válaszoljatok olyanra.

Ez viszont egyértelműen csak vegetáriánusoknak szólt, így ha kérhetlek, ne próbáljatok meg ideológiai vitát kialakítani belőle, mert itt semmi keresnivalója. A kérdező tapasztalatokat, személyes beszámolókat vár a vegetáriánussá válásról, ha ilyennel nem szolgálhattok, akkor maradjatok csendben.

"Azt hittem a szólásszabadság megillet engem is. Teljesen kulturált választ adtam"

DE NEM A KÉRDÉSRE.