A húsevők miért tombolnak a húsmentes receptek alatt?

Összehozza az embereket, ha együtt utálhatnak valamit.

Bemásolok egy kis filozófiai szöveget, ha érdekel, ajánlom még a "húsparadoxon" fogalmát, ha bővebben érdekel a téma (azért ajánlom, hogy olvasd el, mert nekem ezek segítettek feldolgozni azt a sok ellenségességet, amit tapasztaltam emberektől):

A karnizmus (húsevés) egy domináns hitrendszer, amit sokféle védekező mechanizmus és javarészt nem vitatott feltevés támogat; olyan uralkodó ideológia, ami elősegíti, hogy az emberek támogassák az állati termékek használatát, különösen a húsfogyasztást. A karnizmus fogalmát Melanie Joy alkotta meg 2001-ben, ebből írta doktori disszertációját 2003-ban, majd népszerűsítette a Miért szeretjük a kutyákat, esszük meg a disznókat és viseljük a teheneket? című könyvében. Az elnevezést az angol carnivorous (magyarul: húsevő) szóból képezte.

Az ideológia központi gondolata, hogy a húsevés természetes, normális, szükséges és helyes cselekedet. A karnizmus fontos jellemzője, hogy az emberek az állatok ételként besorolt fajaival szemben olyan különös kegyetlenséggel járnak el, amit más állatfajokkal (hobbiállat, vadállat stb.) szemben elfogadhatatlannak – állatkínzásnak – tartanak és elutasítanak. Ez a diszkrimináció viszonylagos és kultúránként változik, így például a kutyák evése némely ember számára elfogadott Koreában, míg nyugaton háziállatként kezelik őket, viszont a szarvasmarhákat a nyugati államokban eszik meg, ellentétben Indiával ahol védelmet élveznek, szent állatként tekintenek rájuk.

Renan Larue irodalomtudós elemezve a vegetarianizmus és az ellentétes nézetek történetét az ókori Görögországtól napjainkig, talált bizonyos hasonlóságokat, amit karnista érvekként írt le. Szerinte a karnisták jellemzően úgy tartották, hogy a vegetarianizmus egy nevetséges ötlet, méltatlan a figyelemre, az emberiség felruházott isteni tekintélyénél fogva uralkodik az állatokon és az állatokkal szembeni erőszaktól való tartózkodás fenyegetést jelentene az emberekre nézve. Úgy találta, hogy a véleményt, miszerint a haszonállatok nem szenvednek és a levágásuk előnyösebb, mintha betegségben vagy ragadozók által pusztulnának el, a 19. században szentesítették, de precedensnek számítanak Porphyry írásai, aki vegetáriánusként támogatta a kíméletes állati termékek előállítását (mint például a gyapjú), amelyek nem igénylik az állatok levágását. Az 1970-es évek hagyományos véleményét, morális viszonyulását az állatokhoz megváltoztatták az állati jogok szószólói, beleértve a pszichológus Richard D. Rydert, aki 1971-ben vezette be a fajizmus fogalmát. 2001-ben Melanie Joy pszichológus és az állati jogok szószólója megalkotta a karnizmus fogalmát, ami egyfajta fajizmusnak tekinthető. A karnizmus leírja azokat a főleg tudattalan folyamatokat, amik lehetővé teszik az állatok élelmiszerként történő felhasználását és megölésüket húsukért. Joy összehasonlítja a karnizmust a patriarchátussal, amellett érvel, hogy mindkettő domináns ideológia, amelyek széles körű elterjedtségük miatt nem megkérdőjelezettek:

„Nem úgy látjuk a karnizmust, mint a vegetarianizmust – feltételezések összességét az állatokról, a világról, magunkról. Ehelyett úgy látjuk, mint egy adott természetes dolgot, amit csinálni kell, mint ahogy az mindig is volt és mindig is lesz. Gondolkodás nélkül esszük az állatokat, anélkül hogy belegondolnánk, mit csinálunk igazából és miért, mert az e magatartás mögött húzódó hitrendszer láthatatlan számunkra. Ezt a láthatatlan hitrendszert hívom karnizmusnak.”

Sandra Mahlke érvelése szerint a karnizmus a központi motívuma a fajizmusnak, mert a húsevés ideológiai alapot képez az állatok másfajta kizsákmányolására is.

A karnizmus indoklása

Joy vezette be a Három N indoklás gondolatát, mint írja: a húsevők szerint a húsfogyasztás normális (normal), természetes (natural) és szükséges (necessary). Joy szerint a Három N indoklás olyan téves ideológiák hivatkozási alapját is képezte, beleértve a rabszolgaságot és a nők szavazati jogának tagadását, amelyeket később széles körben megcáfoltak és elvetettek.

Joy munkájára építve pszichológusok tanulmányokat végeztek az Egyesült Államokban és Ausztráliában, amit 2015-ben publikáltak. Úgy találták, hogy a húsevők nagy többsége húsfogyasztásuk indokát Négy N-re alapozta: természetes (natural), normális (normal), szükséges (necessary), és kellemes (nice). Érvelésük szerint az ember mindenevő (természetes), az emberiség nagy része eszik húst (normális), a vegetáriánus étrendből hiányoznak tápanyagok (szükséges) és a hús jóízű (kellemes).

Wikipédia

Mert primitívek és ostobák, most erre mit lehet mondani?

Mondom ezt húsevőként, bár próbálok mértékletesen fogyasztani, mivel se a környezetnek, se az egészségnek nem tesz jót a túlzott húsfogyasztás.

A magyarok többsége proli.

A magyarok többsége húst fogyaszt.

E kettő kombójának eredményét láthatod. Nem kell mellre szívni, tiltás azt csá.