Vegetáriánusok, vegánok! Mit gondoltok?

"Persze felnőttként nem bánnám, ha majd esetleg vega/vegán lenne..." Egyszer érteném meg, hogy a hozzád hasonlóaknak miért öröm az, ha vallásos szinten térítenek másokat a saját hitük felé.

Egyébként meg puszta tényeket mondj neki, semmi mást. Az kikezdhetetlen és megmásíthatatlan. Lehet tagadni, meg titkolni, hogy a húst állatok leöléséből nyerjük, csak épp értelmetlen, mert ezt úgyis meg fogja tudni.

Nekem az az elvem, hogy az őszinteség mindig a legcélravezetőbb. A gyerekek alapvetően sem hülyék, érzik ha hazudnak nekik, főleg hogy írtad, okos a kislány. Természetesen nem kell promózni a gyereknek a vegán életmódot, de ha kérdez Téged, akkor miért ne válaszolnál ugyanúgy, mint bárki másnak is?

Másrészt, olyan sok hatás éri a gyerekeket, bárhonnan máshonnan is hallhatna erről, minden bizonnyal fog is, onnantól kezdve a család dolga, hogyan kezelik ezt a helyzetet, amiben persze te simán tudsz segíteni. De onnantól már nem a Te felelősséged.

Mondom úgy, hogy én nem vagyok se vegán, se vegetáriánus, de van egy 9 éves kislányom és ha egyszer ilyen elhatározással állna elém, akkor biztos minden oldalról megvizsgálnám a helyzetet, és orvosi segítséggel támogatnám benne.

Ha ez felmerülne akkor én megkérném a szülőket, hogy pár napig ne adjanak húst a gyereknek. Ilyen kicsi korban szerintem a gyerekek hoznak nagy döntéseket, amiket rögtön el is vetnek amint rájönnek hogy mivel is járnak ezek. Ha majd látja hogy reggel a szülei vígan eszik a sonkás szendvicset, vagy ebédnél a halrudacskát, rántott husit akkor rögtön elmegy a kedve az egésztől.

Egyébként nem tudom hogy miért kéne erről olyan nagyon beszélni. Ha esetleg megkérdezi hogy te miért eszel mást mint a többiek akkor megmondod hogy te most erre voltál éhes vagy te most nem kívánod a húst.

Én csak a saját példámmal tudok jönni. Gyerekként sokszor kiakasztott ha a haszonállatok levágásáról volt szó, mindig teljesen kiborultam. Nagyon sok kérdésem volt, hogyan ölik meg őket, fáj-e nekik, mennyit éreznek belőle, mennyi ideig érzik a fájdalmat, biztosan ez-e a legjobb megoldás a levágásukra, hogyan vannak tartva, boldogok-e életükben... Én mindent megkérdeztem, és sokszor kijelentettem, hogy akkor én nem eszem húst. Ha ez a kislány ilyen érzékeny, mint én, nem lesz könnyű dolgod ha igazat fogsz neki válaszolni. Nekem gyerekként mindig jóhiszeműen felvázolták, hogy a lehető legjobb módon ölik meg az állatokat, egy pillanatig éreznek csak valamit, nagyon jól vannak tartva, stb, csak mind tudjuk itt ebben a rovatban, hogy ebből mennyi igaz.

Azt írod nem akarsz hazudni neki, ezt annyira nem értem. Ha belekérdez, elmesélnéd neki a húsipar horrorját? A környezetszennyezést? Ez így nem fog menni. Ha anno kisgyerekként találkoztam volna egy hozzád hasonlóval, akitől megkapom azokat a válaszokat, amik felnőttként vegánná tettek, én már ott akkor egy büdös falat húst nem ettem volna soha többet.

Ha a helyedben lennék, én inkább elkerülném a témát, vagy elterelném. És mindenkit megkérnék, hogy ne beszéljen a gyerek előtt arról hogy vegán vagy.

Én nem hazudnék a gyereknek, el lehet neki mindent magyarázni az ő szintjének megfelelően.

"Miért nem eszel húst" - Mert szeretem az állatokat és úgy döntöttem, nem eszem meg őket. Kiskoromban, mikor ettem húst, akkor is voltak olyan állatok, pl. ló vagy nyúl, amit nem tudtam megenni, annyira kedveltem őket, sok kisgyerek van így, szerintem ezt az indokot egy gyerek megérti.

Vagy "hát, rájöttem, hogy bizonyos húsok fogyasztása nagyban szennyezi a környezetet, és én szeretnék erre odafigyelni". Pont. Nem kell ezt túlmisztifikálni.

Vagy "rájöttem, hogy nem érzem jól magam fizikailag a hústól, fáj tőle a hasam, szédülök tőle" akármi.

Szerintem a gyerek is tud döntést hozni, hogy mit eszik, mit nem, de végülis úgyis a szülőtől fog függni, és sok szülő nem tartja tiszteletben azt, hogy mit óhajt a gyereke eni és mit nem. Amúgy meg rengeteg finnyás gyerek is van, aki nem szereti a brokkolit meg nem tudom, a szülők azt is megoldják. Tény, hogy iskolában sajnos nem nagyon lehetséges. Egyik unokatesóm szeretett volna vegán lenni, miután egy hétig nálunk lakott és ugye ette a mi kajánkat, viszont az iskola nem biztosít "különleges" ebédet csak vallási okokra hivatkozva vagy orvosi igazolásra, így szegény hamar fel is adta a lelkesedést.

Szerintem, ha elmondod neki, hogy azt eszik, amit szeret és amihez kedve, joga van eldönteni, és a te életmódod nem feltétlen olyan, ami neki tetszeni fog, akkor el tudja dönteni.

Nálunk is van rossz evő a családban, kisfiú, nagyon válogatós, ráaásul versenysportol is, szóval neki különösen sokat kéne ennie a fejlődéshez és azt vettem észre, hogy a család vegán tagjaitól szokott kérni segítséget és nem a szüleitől, ránk jobban hallgat, mert mi nem csesztetjük, hogy mit eszik, egy gyerekről van szó, az ő véleménye is ugyanolyan fontos a saját testével kapcsolatban, mint a szülőé.

Én megkérdeztem tőle, hogy miket szeret, ő pl. azt mondta, hogy szereti a tepertőt, hát mondom akkor egyen tepertőt, ha az esik jól neki.

Vagy látott minket, hogy mogyoróvajat ettünk, utána jött, hogy hol szoktuk venni, mert az neki nagyon ízlett, és akkor vittem neki legközelebb.

Szóval röviden, kortól függő, hogy mit vesznek be, de összességében elfogadják az indokokat, egyikőjük se értetlenkedett vagy kapott traumát tőle. Na jó, kivéve egyszer, amikor valami családi összejövetelen kérdezgette az egyik 5 évesen, hogy mik vannak a tálon, és mondta neki az anyja, hogy ez meg itt rántott velő. És ott értetlenkedett a gyerek, hogy de mi az a velő, ő ezt nem ismeri.

Mire a vegán tesóm: disznó agy. Szegény gyerek elborzadt, az anyja meg ráripakodott tesómra, hogy hát miért kell így mondani. Mire tesóm: hát most hazudjak? Nem értette a velő szót, én meg elmagyaráztam neki gyerek nyelven :D Az vicces volt, de túlélte a gyermek, szerintem már el is felejtette.