Szerintetek is kevesebb ember enne húst, ha magànak kellene az àllattal végeznie?

Biztos vannak ilyen emberek, de az ismerősi körömben sokan megtették és megteszik, pedig még annyira vidékiek sem vagyunk. Mivel táplálékunk, azért tartom, hát levágom. Nem kínzom, nem kergetem seggrészegen az udvarban a nagykéssel, hanem lecsapom a fejét, lesokkoltatom a böllérrel, stb és feldolgozom, mert azt eszi a család. De a legtöbb esetben természetesen leveszem a polcról, mivel sajnos korlátozottak a lehetőségek az állattartásra.

A munkámnak egy jó része is állatokhoz kapcsolódik, gyakran ezeket is megöljük. Nyilván sajnálom őket, de hozzátartozik az életünkhöz, úgyhogy el tudok vonatkoztatni.

Én nem vágnám le, de a boltban hajlandó vagyok megvenni. Van olyan ismerősöm is, aki csak olyan húst hajlandó megenni, aminek a formájáról már nem jut eszébe az adott állat (pl.: gyros ok, csirkeszárny nem). Városi vagyok :-)

Kertes házas részen lakunk, pár zöldséget hobbiból azért nevelünk. Akár csirkét is tarthatnánk, de akkor az csak tojna, és a végelgyengülés végezne vele.

Hogy igazáságtalan-e? Kicsit annak érzem. De nagyobb távlatból tekintve a Föld életközösségét, már nem érzem problémának. Az emberiség nem húsfogyasztással összefüggő környezetpusztítása sokkal jelentősebb, mint a húsfogyasztással összefüggő. Attól is állatok pusztulnak el. Az, hogy egy csirke saját kezű megölését szubjektíve rosszabbnak éljük meg erkölcsi értelemben, mint tíz transzatlanti repülőutat, egy hiba az emberi pszichében, amit racionális gondolkodással felül lehet bírálni.

Ezért én a transzatlanti (és mindenféle) repülőutakon, az autóhasználaton, a fűtésen, légkondicionáláson spórolok, ugyanakkor a húsfogyasztásban is mértéket tartok és figyelembe veszem az egyes húsfajták környezetterhelésének különbségét.

Nézd, amikor gyermek voltam, a csirkepaprikás receptje úgy kezdődött, hogy kimész az udvarra és megfogsz egy csirkét.

Akkoriban nem vették le a polcról a csirkecombot, ott növekedett az a comb a hátsó udvaron. A karácsonyi pulyka is.

A kolbász, sonka, szalonna meg a disznó ólban.

Aztán változott a világ, most már levehetem a polcról. A kenyeret is a péktől veszem, nem magam sütöm, mint nagyanyám. A vajat sem én köpülöm, ilyen kis kockákban, becsomagolva leveszem a polcról. Mi a fenéért végezném el én a piszkos munkát, ha megtehetem, hogy ne tegyem?

Az ágyneműmet sem én varrom, pedig nagyanyám még maga varrta. Sőt, a párnát a húslevesbe kerülő tyúk tollából töltötte fel.

Mennyire igazságtalan manapság az IKEÁ-ból megvásárolni a párnát...

Aztán mennyire igazságtalan, hogy buszra, vonatra, repülőre ülsz, hogy meglátogasd a nagyit, ahelyett, hogy gyalogolnál néhány hetet.