Miért szokták a kukoricát a hajával együtt főzni?

#2

Nem csak "megágyaznak" neki, hanem be is fedik a héjával.

Én is az 1-el értek egyet.

Más a "haj" (mn. "bajusz") és más a "csuha" vagy "csuhé" a kukoricánál. Kukoricabajusznak (vagy "hajnak") (Maydis stigma) a pázsitfűfélék (Gramineae) családjába tartozó kukorica torzsavirágzatának bibeszálait nevezzük. A kukoricahaj a kukoricaszemek mentén, a buroklevelek alatt helyezkedik el. Tulajdonképpen a hosszú bibeszálak alkotják a kukoricahajat, illetve -bajuszt. A "csuhé" pedig maga a héja a kukoricának.

Ahogy az előttem lévők írták, a "csuhé" elsődleges célja az ízesítés (a belsőbb, zsengébb leveleket érdemes erre a célra felhasználni). Másodsorban (bár ezt kevesen tudják) az alul csuhéval kibélelt és felül alaposan betakart kukoricacsövekből nem távozik el olyan könnyen az íz és aromaanyagok jelentős része a gőzzel együtt, hanem az a főzővízben és a csövekben marad.

Egyébként ha már a kukorica hajnál (bajusznál) tartunk, én magam szoktam belőle tenni a főzővízbe is (ad a kukoricának egy extra ízt, amitől csak ízletesebb lesz maga a cső) továbbá sokan gyógyhatásúnak is tartják, mivel szaponint, cseranyagot, barna és sárga színanyagot, zsírosolajat, karvakrol illóolajat, pentozánt és keserű glikozidát tartalmaz.

Gyógyhatásai: húgyutak bántalmai, vesekő és hólyaghomok esetén, valamint cukorbaj ellen. Kimutatott foszforsótartalmánál fogva angolkórnál, hátgerincfájásnál előnyösen használható, valamint alkalmazható köhögés, elnyálkásodás ellen.