Van még valaki, aki rajtam kívül utálja a SÓS túrós lepényt? Van én vagyok ilyen különc?

Én speciel sósan és kaprosan szeretem legjobban, de ha nincs jobb, megeszem éppen édesen is. Szerintem sósan jó forrón finom, édesen meg alaposan lehűtve és egész másféle étel jellege van így a kettőnek. Nyilván ahány ember, annyiféle ízlésvilág. Szerintem nincs ebben a szeretem/nem szeretemben se semmi különös. Az ízlés ráadásul kb. 7 évente nagyot változik. Nekem gyerekkoromban a hal, csirke és a birka voltak a fujjolós ételek. Lenyeolni se tudtam egyiket sem. Ma meg a jó ropogósra sütött bőrű grillcsirke egyik kedvencem, az ügyesen, faggyútlanított birkapörköltet is örömmel megeszem, a rántott tonhalat imádnám jó hagymás törtkrumplival (ha lenne, mert kamaszkoromban a menzán pont ettől változott meg haliszonyom. Mások nem szerették, én éhes lévén pedig mindig elkértem) sőt időnként még lecsós vagy rántott halra is rá lehet beszélni. Az eg a régi lecsós orosz, nagy, 400ml-es tengeri halkonzervek miatt lopta be magát a szívembe. Azóta veszek sós vízben főtt tőkehal konzervet és dobok alá egy kis maszek lecsót és tényleg nagyon finom étel. Szóval nem egyszerre jöttek a dolgok, azért a pl. szardínia vagy egyéb olajos hal szagát most se kedvelem annyira. De ha éhes vagyok, megeszem jóízűen mindkettőt.

Szóval megeshet, amit ma meg se ennél, pár év múlva egyik kedvenc ételeddé lesz. Akár egy (esetleg újabb) terhesség és ripsz ropsz, történnek a csajoknál is hihetetlen csodák. :)))

Ebben tökéletesen egyetértek. magamon is észrevettem, hogy gyerekkorom óta hullámzó a "kedvelési mutatóm " egyes ételekkel szemben. Egy maradt az örök-harag kategóriában, a sóskafőzelék :)

És mivel tisztában vagyok a saját ízlésem változó voltával, így természetesen tolerálom a családtagok ízlésváltozásait is.

Most éppen a kisiskolás unokám van "változókorban", az ovis korához képest :)