Ha darabos a tejszín, biztos, hogy romlott?

Zsírtartalom: 25,5% - ez magas?

Ráadásul ezt a fajta süteményt már másodszor csinálom, először pedig még nincs egy hete, akkor is megkóstoltam a tésztát, ugyanez volt a turmix, ugyanezekkel a fejekkel, viszont a tojás lehet még gyenge pont, no meg még két különbség az első (jó) tortával szemben: egyrészt most lábasban volt előbb a liszt, mert azt gondoltam, hogy csak ott fér el, az igaz, hogy tán onnan is átvehette a fémes ízt, ill. raktam bele diót is, bár az meg nem hiszem, hogy pont fémes ízt adott volna neki... Szóval mégis csak a tejszínre gyanakodom...

És ráadásul új tepsi, és érdekes módon szinte azonnal (egy-két perc múlva) égett szag jött ki a sütőből, és finom sütiillat egyáltalán nem is volt... Ez is fura... bár ez tán az új tepsi miatt...? De annak is mi a logikája...?

Aaaaaaaaaaaaaj... :( Ez olyan kiábrándító... :(

Bár ha meg másfelől semmi baja nincs és csak fölöslegesen izgulok...? :)

De ugye, hogy megromolhat a tejszín úgy is, hogy még elvileg egy hónapig jó? Hiszen a hűtőben volt a boltban és ki tudja, mekkora és milyen úton ment keresztül a gyártól a bolti hűtőig, pl. tán mennyi ideig állt a raktárban, netán egyenesen a napon, szóval attól még simán lehet romlott, ugye... :(

Micsoda disznóság ez az élettől...! :( Hát máskor külön tálba kell előbb kiönteni kipróbálni mindent, hogy tuti jó-e...?!

Ja, és amúgy növényi, szójatejszín (ami, tudom: nem is igazi tejszín)! Szóval egy felől tán kevésbé veszélyes, mert nincs benne tej, amely megromolhat, másfelől viszont van benne egy csomó minden más E-... :S Pfff...!

Oké, én is jót nevettem az utolsó két hozzászóláson, meg én is látom a vicces részét, miközben ez se nem paródia, se nem kitaláció vagy túlzás: ez vagyok én, a tapasztalatlan és aggódó maximalista, akiben eme három tulajdonság gyakran vezet pánikhelyzethez, és értem én, hogy fölösleges, meg ahogy sok barátom már közben is mondja, hogy nevetséges, meg hogy utána én is nevetek majd rajta, igen, mindig, sőt, legtöbbször közben is látom, hogy nevetséges, de attól még komolyan érdekel. És tudom, hogy mindez a tapasztalatlanságból és a maximalizmusból jön egyszerre... Hát, ez van, rossz kombináció... :)

De szóval akkor már a vége: már közben is kérdezte vki, hogy felráztam-e előtte a dobozt, és rávágtam, hogy persze, biztos, ám minthogy a habhoz egy másik doboz tejszín is kell, és az is ugyanolyan volt, az is darabos volt, de akkor gondoltam, oké, visszacsukom és felrázom, és úgy eltűntek a darabok (többé-kevésbé), ízre-szagra szintén nem volt problémás, szóval lehet, hogy tényleg pont ez a megoldás, hogy természetes folyamat és semmi baja, vagyis akár még hasznosnak is mondható ez a hozzászólás, köszi...

Viszont akkor már azt is hadd jegyezzem már meg, hogy ítélkezéssel és bántással mit lehet elérni? Bántani akarsz? Szerencse, hogy én is látom a vicces részét, hogy most már értem, hogy fölösleges para, de ez egy kicsit arra emlékeztet, amikor a természetesen dackorszakos két éves toporzékoló gyereket egy pofonnal kezelünk le, hogy hallgass már, hisztis kölök, hogy lehetsz ilyen ügyetlen és buta és nyekergős, miközben értelmes felnőtt tovább lát a problémánál és nem az az első, hogy a saját kényelmét biztosítsa, hogy csönd legyen már, hanem mondjuk belegondol abba, hogy pl. mi lehet az oka a problémának, legyen az akár a gyerek esetében, hogy meg kell tanulnia elfogadnia azt, hogy a dolgok nem mindig úgy történnek, ahogy ő akarja, és ez egy nehéz tanulási folyamat (ám nem biztos, hogy a pofon és az agresszió a legjobb nevelési módszer...), akár az én esetemben a már említett okoknak (tapasztalatlanság+maximalizmus+pánikkészség), és ha ezeket tisztán látjuk, akkor jön a következő kérdés, hogy mit kezdünk ezzel az információval: figyelmen kívül hagyjuk, mert nem számít, vagy kigúnyoljuk, netán esetleg megértjük és elfogadjuk és értelmes emberként folytatjuk a kommunikációt...

Egyébként a torta maga mintha laposabb lett volna, mint máskor (bár lehet, hogy csak a forma volt nagyobb, ezt majd megnézem...), meg meg is repedezett, bár kevesebb cukrot raktam bele, úgyhogy lehet, hogy ez is lehetett a baj, habnak meg nem verődött fel rendesen elég keményre, de itt meg lehet, hogy nem turmixoltam elég sokáig, de amúgy ami a lényeg, hogy összességében szerintem jól sikerült :) szerencsére, és sem ízre nem fura, sem az "emésztésre nem volt különösebb hatással" ;) , ami az bizonyítja, hogy vszeg tényleg semmi baja nem volt és tán tényleg fölöslegesen pánikoltam-problémáztam, oké, de hát végül is: így tanul az ember, nem? :) (oké, tudom: pánikolás nélkül is lehet tanulni, a pánikolás meg vicces-szánalmas-nevetséges, oké, értem én, de hát ez van...)

Köszi! :)