Ti egyetértetek azzal, hogy ha egy háziasszonynak van egy jól bevált receptje, akkor ne adja oda másnak?

Nem igazán értem, hogy miért ne nevezhetne vele? Onnéttól, hogy továbbadunk egy receptet, az közkincs. Nem örülni kellene inkább, hogy díjat nyert, annyira jó recept?

Komolyan, ez semmi más, mint önzés és kicsinyesség. Ha ő azt mondja, hogy egy ismerősétől van a recept, akkor most azon sírnál, hogy nem név szerint említett meg.

Pont ez a baj egyes emberekkel...képtelenek önzetlenek, segítőkészek lenni, csak azt lesik, nekik mi hasznuk benne (ebben az esetben pl. azt várod, hogy ettől legyen "híred", és sért, hogy másé az elismerés).

Érdekes kérdés, még érdekesebb válaszok, megér egy misét.

Előrebocsátom, hogy azokkal értek egyet, akik szívesen megadják a "saját" receptjüket másoknak.

Tőlem egyszer kértek hurka-kolbász-disznósajt receptet, amikor kiderült, hogy mivel töltöm el a napjaimat.

Természetesen azonnal leírtam (nem privátban) aki nem hiszi keressen rá, pedig én ebből élek...

Egyszer a tóparton(hol máshol?) kis társaságnak összeraktam egy kapros káposztát, decemberben hívtak, hogy hogy is van a módja, mert az annyira ízlett. Azóta a család felvette a menük közé. Boldog voltam.

aki rendszeresen jár erre az oldalra, tanúsíthatja, hogy bár senki nem ismeri, de név szerint szoktam emlegetni embereket, akiktől valami okosat tanultam, tanulhattam a főzés mesterségében.

Summa summarum:szívesen segítek mindenkinek akinek tudok, vagy ezt igényli.

én is szívesen megosztom, de biztos rosszul esne, ha egy fix társaságban elvenné a lehetőséget, hogy azt a sütit fixen én vigyem.

a szomszéd nénieink voltak ilyenek, 30 évig vitetkoztak, hogy eredetileg kié volt a sajtos szál recept.

és ha megadták velekinek, mindig kihagytak belőle valamit

direkt