Ti egyetértetek azzal, hogy ha egy háziasszonynak van egy jól bevált receptje, akkor ne adja oda másnak?

maximálisan :-) tudom, gonosz dolognak tűnik, de a feltalálók sem szokták kiadni a találmányuk részleteit, és a híres festők sem szignóztatják a festményüket az épp arrajárókkal, vagy pl. a nagy divattervezők sem közlik a szabásmintájukat a Burdában

egy igazán ügyes háziasszony le tud "másolni" egy kóstolt sütit recept nélkül is

a többiek meg találjanak ki maguknak valami mást

A feltalálós analógia teljesen helytelen, ugyanis a találmányok szabadalmaztatása során a legapróbb részletekig menően ismertetni kell az alkotóelemeket és a működési elvet. Csak ez alapján kaphat jogi oltalmat. Mindez pedig hozzáférhető hivatalosan.

Aki a süteménye receptjét titkolja, annak a lelkében súlyos defekt lehet. Mert ez a titkolózás nem más, mint hogy "nehogy már más is élvezze, nehogy másnak is jó legyen anélkül, hogy én söpörném be az elismerést"

Szóval aki alkot az élet bármely területén, legyen az művészet, tudomány, gasztronómia, csak akkor nyer értelmet a tevékenysége, ha annak eredményét közkinccsé teszi. Ha valaki nem képes osztozni szellemi javakban, akkor azt csak szánni lehet.

De, a feltalálós analógia teljesen helytálló, mert mint írod is, a szabadalmaztatás során ismertetik a részleteket - és ezzel az esetek döntő többségében a feltaláló jogi védelmet kap. Szabadalmaztatás előtt viszont egy feltaláló sem közli a helyi lapban a kutatását és a találmányát pontról pontra...

És szerintem meg az a szánalmas, aki más tollával kíván ékeskedni.

tarhonyabokor, te még sosem hallottál híres cukrászokról vagy séfekről, akik saját, titkos receptek alapján dolgoztak/dolgoznak?

Így már mindjárt más, persze, hisz ezek szerint nem sokat konyítasz ezekhez a dolgokhoz...

" az alapanyagok száma és azok kombinációja véges, tehát bármit csinálsz, az hasonlitani fog valami másra" - ez a világ minden dolgára igaz, ez alapján akkor nem kéne léteznie szerzői jognak sem...