Ti egyetértetek azzal, hogy ha egy háziasszonynak van egy jól bevált receptje, akkor ne adja oda másnak?

Azt meg végképp nem értem, hogy jönnek ide a híres cukrászok és séfek? Ők teljesen más helyzetben vannak, ebből élnek, ezzel szereznek hírnevet, persze, hogy nem akarják, hogy egy konkurens étterem lemásolja a jól bevált receptjüket, hiszen abból káruk származhatna.

De én egy egyszerű háziasszony vagyok, akinek semmi kára nem származik abból, ha a szomszéd Kovácsné ugyanúgy süti a túrós buktát, mint én, mert úgy jobban ízlik neki, meg a gyerekeknek. Mi a jó francért titkolóznék? :D

Az első oldalon teljesen ledöbbentem, mennyi kicsinyes, irigy ember van!

Szerintem a világ legtermészetesebb dolga az, hogy megosztom a sütireceptem azzal, akinek ízlett, aki kéri. Örülök, ha bevált, nekem jól esik, ha elkérik...

Én is furcsállom. Szerencsére a való életben még nem találkoztam ilyen kicsinyes, önző, gyerekes emberekkel. Senkit nem ismerek, aki attól félne, hogy esetleg más is megsüti azt a sütit, amit ő. Ez már tényleg kész röhej. :D

A következő az lesz, hogy ha valaki megkérdezi, mennyi az idő, nem mondjuk meg, hogyisne! Vegyen magának órát, vagy találja ki a nap állásából, mert okos ember ezt is tudja. :D

Az elején én is le lettem pontozva...

Nem mindig voltam ilyen kicsinyes, sőt... a pöri, töltött káposzta titkaimat megosztom bármikor bárkivel, na meg a mástól kapott recepteket is, mindig megjelölve, honnan szedtem...

Én viszont jártam már úgy, hogy valakinek megadtam a legjobb sütim receptjét, ami az ÉN receptem...

Aztán a csaj kirakta a netre, bezsebelte a dicséreteket, fűnek-fának odaadta, majd nyert vele egy helyi sütiversenyt! És nemcsak meg sem említett, de végig a sajátjaként adta ki!

Azóta önző vagyok, és kicsinyes, igen! Saját receptet nem adok oda senkinek, max az alapot, de minden apró titkot nem!

"Én viszont jártam már úgy, hogy valakinek megadtam a legjobb sütim receptjét, ami az ÉN receptem...

Aztán a csaj kirakta a netre, bezsebelte a dicséreteket, fűnek-fának odaadta, majd nyert vele egy helyi sütiversenyt! És nemcsak meg sem említett, de végig a sajátjaként adta ki! "

Neked eszedbe jutott felölteni az internetre? Nem.

Eszedbe jutott benevezni vele versenyre? Nem.

Akkor meg miért fáj?!

Arról nem is beszélve, hogy "nem említett meg téged". Uramatyám. Ha nem vagy közeli ismerőse/családtagja, akkor szerintem nem is kell. Vagy hogy gondoltad? Minden köszönet mellé oda kellene írnia, hogy "de amúgy ez nem az én receptem, csak a Marikától kaptam, akivel 3 éve egyszer találkoztam életemben". Feltételezem a versenyre is így kellett volna neveznie. Illetve gondolom te minden internetről/receptkönyvből/ismerőstől szerzett recept alapján készült étel tálalásánál hegyibeszédet tartasz a családodnak, hogy de ez nem a tiéd...

Mondjuk én nem saját receptet nem neveznék be versenyre...

Egyrészt...

Másrészt: ha netről kapott receptet adok meg valakinek, én mindig linkelem a forrást. Sőt, tíz éve kaptam egy ismerősömtől egy cigánypecsenye receptet. Nagyon tuti, több embernek megadtam már... és mindig elmondom, hogy egy nagyon kedves barátomtól van a recept.

Ahogy én is kaptam már itt privátban úgy receptet, hogy benne volt, az illető kitől kapta.

Én így tartom fairnek... de nem vagyunk egyformák...