Hétköznap vagy csak hétvégén adsz arra, hogy szépen, legyen megteritve az asztal és mutatos legyen étel?

Minden nap megteritek rendesen (abrosz, duplatányér, ha leves is van, a savanyúság/saláta külön tányéron), mindenkinek külön üvegpohár (mert ismerösöknél EGY pohár van az egész családnak), kanál-kés villa, szalvéta.

Az ételeket izlésesen tálalom, nem nagy dekoráció, de nem összeöntve, hanem szépen tányérra rendezve.

Hétköznap ketten vagyunk, mindig helyes kis textilabroszt terítek, a hétköznapi fehér arcopál tányérjainkkal ,normál evőeszközökkel.mindent kiteszek az asztalra, kiskosárban kenyér, kistányéron a savanyú, ha kell. szalvéta természetes. a férjem kedvenc fűszereit is kiteszem, mert ő az átlagosnál jobban fűszerez mindent.

és még a kedvenc éles kését, mert nem szereti a készlet tompavégű kését.

ha a nagyobb család ül hétvégén, ünnepekkor asztalhoz, akkor előkerül a szebbik étkészlet, de amúgy minden más változatlan.

Az étel gusztusosságára természetesen hétközben és vasárnap is figyelek,szerintem ez alap még egy krumplistésztánál is, hogy étvágygerjesztő legyen.

Húsokból dekoratív pecsenyetálak készítése pedig egyenesen a hobbim, így tartom külön fáradságnak.

Előbb a szemnek, utána a szájnak:)

Tanult barátom Szamosi séf úr mondását idézném.

"Először a szemünkkel eszünk!"

Bárcsak anyósom is olvasná ezeket a hsz-eket, mert bár nem főz rosszul, de iszonyatosan tálal, gyakorlatilag odab*ssza az ételt az asztalra. A kedvencem amikor a zsíros-ragacsos sülthúsos zománctepsit egyenesen a sütőből emeli az abroszra. Én mindig azt láttam otthon, hogy tálba merjük a levest, sültestálra szedjük a húst, stb., és úgy tesszük az asztalra...

A munkahelyemen dobozból evés megy, így amikor itthon vagyunk, szeretek szépen tálalni és enni.

:D

Most eszembe jutott a munkahelyem:

igaz, hogy irodán dolgoztam, de ott is az íróasztalon félretoltuk a papirokat, egy szál tiszta géppapír volt az abrosz, arra raktuk a kiflit, felvágottat, stb. és az volt a terítés.

Hát, nem most volt... :))))

A munkahelyi evésről jut eszmbe. csináltak az irodaházban kis konyhát, hűtővel, mikróval,mosogatógéppel teljes tányér, evőeszközfelszereléssel, szóval minden kultúráltan meg volt. legtöbbünk a dobozkájával állt sorba a mikrónál, vagy abból ette, vagy tányérra tette.

de a legdöbbenetes számomra az volt, hogy az egyik kollegina, mindig egy csomóra kötött neylonzacskóban hozta a kajáját, legyen az pörkölt nokedlivel, krumplistészta,vagy töltöttkáposzta.

átöntötte egy mélytányérba és már melegítette is.

volt, aki meg is kértezte, mi ez a módi, csak vigyorgott- nem kell mosogatni a saját mikrós dobozait-:)

Hát nekem elég taszítónak tűnt az a bezacskózott kaja, mintha egy kutyának csomagolták volna el a maradékot.

ma 07:44-es: elnézést, de a zacskózás mellett leteszek egy szavazatot. Ugyanis nagy elönye, hogy nem kell elmosogatni, a használt dobozt valahol tárolgatni. A fiaimnak - máshol, messzebb tanulnak - mindig zacskóba csaomagolok egy-két evésre valót, a húst, közetet, savanyúságot, stb mind külön-külön zacskóba. Amikor odaérnek, minden be tudnak tenni a hütöbe, és ha enni akarják, olyan összetételben teszik tányérra, és melegitik meg, ahogy nekik tetszik, a hacsnált zacskót meg kidobják.

Eleinte dobozoltam, aminek több hártánya is volt.

1. Sokkal több helyet foglalt el a táskákban - ami vonatozásnál nem kis szempont.

2. Sokszor elfelejtették visszahozni és lassan kifogytak a megfelelö méretü dobozok itthon.

3. Ha haza hozták is, legtöbbször nem voltam megelégedve azzal, ahogy el volt mosva, igy még sok plusszmunkám is volt vele.

Persze, ha a zacskóból enné valaki, az nekem is elég visszataszító lenne.