Hány évesen főztél elöször egyedül és hogy sikerült?

11 évesen barátnőmmel csokis pudingot,olyan csomós lett hogy kidobtuk egy zacskóba és kiraktuk a cicáknak az utcába. Sok ember szerintem másnak nézte,elég gusztustalan látvány volt:D

aztán előtte tényleg olyan 9 éven zacskós smack-et aminél nem tudtam mi az hogy forr a víz,tehát a hideg vízbe raktam még bele a tésztát meg a port és úgy vettem le még forrás előtt 3 perccel.elég undi volt:)

Utáni főzéseim rendbe mentek 13 évesen kezdtem el komolyan főzni és akkor nagymamám tanítgatott és vele nem rontottam el semmit. Bakik voltak,de súlyosak nem. Most 20 évesen párom konyhatündére vagyok.:)

Ha a zacskós dolgokat nem számoljuk (az számomra nem számít igazi főzésnek), akkor 34 :-)

Lecsó volt, és az sikerült a legfinomabbra, isteni volt!

36f

Hú, 11 évesen az akkor 13 éves unokatesómmal főztünk húslevest, meg mirelit szilvás gombócot :D

Jól sikerült, legalábbis elfogyott.

Szintén 11 évesen, a velem egyidős barátnőmmel csináltunk kevert-meggyes sütit, az pillanatok alatt elfogyott.

13 évesen kezdtem el kicsit komolyabban, rántott hús, hagymaleves, sütik, stb. Kisebb hibák voltak, nagyok nem.

18/L

9 évesen. És attól fogva nagyrészt én főztem rendszeresen. Addigra a leglényegesebb dolgokat már kisujjamból vágtam, mert folyton a nagymamámat figyeltem ahogy főz, és ha engedett, segítettem is neki. Ha nem halt volna meg akkor, akkor nem tudom mikor főztem volna egyedül, de biztos ment volna, hisz sokat figyeltem.

Egyébként leveseket és főzelékeket főztem eleinte leggyakrabban. Egy dologtól féltem, mégpedig leszűrni a tésztát. Nehéz volt a forró vízzel teli fazék. :-)

Gondolom melegszendvics, rántotta, párolt zöldség, sültkrumpli, virsli nem számítanak, legalábbis nekem az nem főzés kategória.

Úgy igazán 16-17 évesen, tehát akkor már mindent: pörkölt, sült húsok, levesek, főzelékek, rakott káposzta, egyéb rakott dolgok, mindent. Felcsaptam a receptkönyvet és usgyi neki.

9 ves koromtól be voltam fogva. nem mondom, hogy boldog voltam akkor, de most sok hasznát veszem.arra emlékszem, hogy egyszer fejtettbablevest főztem, de nagyon siettem, mert menni akartam minél előbb a strandra. már csak a csipetke volt hátra, belezódítottam a levesbe, oszt amen...:)levettem a tűzről, aztán irány a strand.

késő délután, amikor anyu hazajött a munkából, már otthon voltam, a tesóimmal együtt.Anyukám melegíteni kezdte a levest, hát a csipetke egy göbecbe állt benne.

nagyon csúnyán nézett rám, ráadásul belemerte az én tányéromba, hogy "edd meg, amit főztél"...nagyon szigorú volt mindig, sírva is fakadtam. szerencsére azért nem kellett megennem, de nemcsak menyaszony koromban,ahogy szokták mondani, hanem mai napig megemlegetem.