Főzéssel hogy álltok? Én nem jól.
Nekem meg az a nagyon furcsa hogy egyes embereknek az evés körül forog az élete. Én hétköznap elmegyek reggel dolgozni, délután nem rohanok haza főzni, mindig van egyéb programom, kondi terem, buli, mozi, színház, és még rengeteg dolog, gyakran este érek haza és akkor már fix hogy nem állok neki főzni, eszünk olyasmit amit max egy fél óra alatt össze lehet dobni. Hétvégén pedig nem főzés a program amikor végre szabad vagyok, járunk mindenfelé, nem is vagyunk otthon ráadásul majdnem minden hétvégén vagy a párom, vagy az én szüleimnél eszünk. Én elismerem, mi afféle "modern pár" vagyunk, akik nem csinálnak gondot a főzésből, gyakran járunk el enni, vagy rendelünk és csak alap dolgokat készítünk otthon mint ahogy előbb is írtam. Véleményem szerint egy nő értékét nem az adja hogy mennyire tud főzni, legalábbis én egy olyan pasi mellett nem horgonyoznék le akit ez érdekel elsősorban.
26/N
Én sem szeretek főzni, egyrészt mert enni sem szeretek, másrészt időpocséklásnak tartom, hogy ahelyett, hogy valami (számomra) hasznosabbal tölteném az időt, a konyhában robotolok.
De mióta anya vagyok, muszáj, nemcsak mert a gyerekeimnek kajára van szükségük (éppenséggel az apukájuk is jól főz), hanem mert szeretném, ha az a minta lenne előttük, hogy anya is főz, meg apa is.
Az egészséges táplálkozásra viszont nagyon odafigyelek.
engem anyu mindig kihajtott (mai napig kihajt) a konyhából, mert hogy az az ő terepe, ettől függetlenül már 2-3 éve főzőcskézek magamra, meg néha nekik is én csinálok kaját. imádok kísérletezgetni, meg csak úgy időtöltésként sütögetni :) ahhoz képest anya szinte semmit nem tanított, úgy kellett könyörögnöm hogy pörköltet nézhessem ahogy csinálja. viszont sütik terén mamám korrepetált :))
17/L
én 16 múltam mikor elkezdtem próbálkozni és mára már rendszeresen heti ötször én sütök-főzök
22/L
Én is a konyhában nőttem fel, de nemcsak önszorgalomból, hanem "házifeladatként" is kaptam munkát, és bizony ki is kaptam, ha a krumplit vagy a zöldséget "haladósan" (vastagon) hámoztuk stb. 12 évesen már egyedül pucoltam fel az egy pár kakast, 14 évesen én főztem, ha édesanyám dolgozott. Emlékszem, egyszer kikészítette a tarhonyát, hogy abból főzzek krumplistarhonyát, én pedig "felülbíráltam" mondván, az nem lesz elég és még kétszer annyit öntöttem bele. Hát nem győztem először a vizet önteni rá, utána pedig levesmerő kanállal szedtem ki a lábasból, mert ahogy főtt, már nem fért benne. De mostmár örülök, hogy akkor így nevelt, mert ma sokkal könnyebb dolgom van, és szinte semmi nem fog ki rajtam.
Kedves Kérdező!
Ha téged a mamád nem így nevelt, de szeretnél megtanulni főzni, sütni (azon kívül, hogy itt is segítünk) antikvárban próbálj venni Horváth Ilona-féle szakácskönyvet, vagy ha találsz még annál régebbit is, amikben benne vannak az alapok (rántás készítés, savanyúságok stb.) az sokat segíthet.
Hát nem tudom, modern nő ide vagy oda, a nő értsen a sütéshez-főzéshez. (Az biztos,hogy jobban megy, ha nem munkaként éli meg és szereti, ahogy én is.)
Persze szerencsés vagyok, mert a párom is tud főzni, sőt nagyon jól. De mégis, én sem állok neki az ő autóját szerelni,meg a tetőn a cserepet kicserélni. Emancipáció ide vagy oda, suszter maradjon meg a kaptafánál, és legyenek a gyerekek előtt női (anya) és férfi (apa) példák.
Lehetnek még olyan idők és helyzetek, amikor nem elég tudni a pizzás tel.számát vagy az éttermes címét... És ha j9nnek a gyerekek, akkor gyökeresen változnak a szabályok, szokások.
Üdv!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!