Főzéssel hogy álltok? Én nem jól.

Imádok főzni, sütni, ez az egyik hobbim. Bármit elkészítek a töltött káposztán kívül (az mindig szétfő, nem tudom miért). :)

25/L

Anyukám nem kergetett ki a konyhából. Mindig ott sertepertéltem körülötte. Megtanított mindenre, és sokszor elismételte a dolgokat, hogy rögzüljön. 3 évesen ott ültem mellette a széken, amikor tésztát gyúrt, és adott belőle. Azt gyúrtam belőle, amit akartam. És megsütötte vagy kifőzte, attól függően, milyen tészta volt. És játszva tanultam. Faragtam a krumplit, a srépát, panírozhattam a húst stb...mondjuk több időbe is telt, de volt kitartása. És ott ragadtam, megszerettem, megtanultam. 5 (nem vicc!) éves voltam, amikor megsütöttük a tesómmal az első tortánkat anyunak, míg dolgozott. A tesóm akkor 10 volt, de én voltam a cukrász, ő a kukta. :) A mai napig emlegeti anyu.

És amikor 14 lettem, már én főztem, ha anyu délelöttös volt 8apunak és a tesómnak). Sőt, anyu őket is megtanította főzni, ha vele történne valami, akkor el tudjuk látni magunkat.

És így nevelem a lányaimat. Az 5 éves lányommal főzök (a kicsi még csak 1,5), sütök és hagyom takarítani,mosogatni.

Aki nincs rászoktatva ezekre,akit kiküldenek a konyhából amikor jönne érdeklődni, attól ne várja senki, hogy önszántából 18 évesen (vagy később) már dalolva s önként bemenjen, és csinálja. (Tisztelet a kivételnek.)

Üdv!

37/L azaz anya

Én is kiskoromtól segítettem anyunak, sosem kérte, vagy erőltette pedig. Mentem magamtól. Anya amúgy eredeti szakmáját tekintve szakács, csak a gyerekei születése után, felnőttként tanult tovább... Szóval nagyon jól főz, és én (remélem) mindent ellestem tőle. Nagyon szeretek főzni és enni is :) Ha unom magam, vagy olyan kedvem van, kipróbálok valami új receptet, nem is az evés miatt, tehát hogy bevágjam a végeredményt, hanem maga a szöszmötölés leköt, megnyugtat.

És hát mégse úgy kellett anno a vőlegényem elé állni, hogy "na hát drágám, sajna nem tudok főzni, úgyhogy vagy rendelünk valamit, vagy étterembe megyünk". Én ezt cikinek érezném. Nagyon változott a világ nagyanyáink óta, de szerintem ez a képesség még mindig kell egy nőbe. Legalábbis jobb, ha van.

27/N

14:37 vagyok

17 éves koromtól már én főztem a családra (a szüleim későn jártak haza, én egy-kettő körül), ez ment 24 éves koromig, akkor költöztem külön.

engem mindig kihajtottak a konyhából mondván nehogy megsérüljek..:(

ennél már csak a modern-nő-szindróma rosszabb

( amikor sokat dolgozik és a főzésre szánt idejéből csíp el, és a gyermeke is kívülről fújja az összes olyan éttermet ahonnan ha éhes tud rendelni.. vagy egyszerűen nem főz mondván nincs ideje)

a szükség viszont nagy úr, szóval megtanultam én is főzni:)

nem munkának kell felfogni. élvezni kell és akkor jobban viseled még a kudarcot is mert hát nem mindenki született stahl juditnak :D

nna ez rossz példa volt mert ő csupa drága és külföldi dolgot részesít előnyben és kétlem hogy minden családban halomszámra állnának a sáfrányok meg a tisztított vajak:D

Tudok és szeretek is sütni-főzni.

Szerintem alap, hogy egy nő ne költözzön össze tudatlanul pasival. Anyu helyettem is szégyellte volna a dolgot és idejében megtanított főzni.

13 évesen már minden alap ételt megfőztem. Amikor középiskolás voltam már sokszor hagyott magamra a konyhában. Suli után összeköltöztem a párommal és speciálisabb kajákat is megtanultam szakácskönyvből, internetről. És kialakult a saját főzési, fűszerezési stílusom.

23/L