Másnak is rosszul főztek a szülei, nagyszülei, ezért nincsenek szép emlékei a főztjük kapcsán?
Gyakran olvasom, ahogy mások áradoznak, hogy hú, de jó volt az anyjuk vagy nagyanyjuk húslevese, töltött káposztája vagy bármije, meg van is egy ilyen nosztalgia, a nagyi főztje kapcsán, elismerés, hogy de finomakat tudtak főzni a semmiből is..
Hát nem tudom, nekem olyan furcsa ezeket olvasni/hallani, mert az én családom egyáltalán nem főzött finomakat, nincs egyetlen olyan étel sem, amit visszakívánnék. Oké, mi alapvetően elég csórók voltunk, ezért nagyon egyszerű kajákat ettünk és 20 éve talán nem is volt ennyi alapanyag, pl. cukkini, jégsaláta vagy csak nekünk nem telt rá, passzolom, de valahogy borzasztóan főzött nálunk mindenki a családban, nagyanyám meg a lányai is (a férjek nem főztek sosem).
El sem tudom képzelni, hogy tudja valaki visszakívánni pl. a nagymamája káposztás kockáját vagy rakott krumpliját, nekem ezek sosem ízlettek. De valahogy az sem, amit most felnőttként megfőzök magamnak, pl. tök ízetlen volt a gulyásleves.
És tényleg nagyon alapkajákat főzött mindenki a csalàdban, liszttel berántott zöldséglevesek (ez a halálom a mai napig), paprikás krumpli, rizses hús, rántott hús, káposztás kocka, ezek ismétlődtek folyamatosan, a legextrémebb kaja talán a bolognai spagetti volt, amit ettem otthon.
De sokàig nem is tudtam, hogy léteznek pl. majonézes saláták, az már annyira különlegesnek számított, hogy soha nem is találkoztam hasonlóval. Fűszerekből a só, bors, pirospaprika szentháromságon kívül kb. semmit nem is használtak.
Én felnőttként teljesen máshogy főzök, teljesen máshogy étkezem. Más is van így, hogy nagyon rosszul főztek a felmenői?
Nem. A nagymama egyik süteményét senki a családból (anyu, keresztanyám) soha nem tudta reprodukálni.
Valószínűleg ugyanez lesz anyu néhány főztjével is.
Nem ízlett minden. Ami sós volt, kevesebbet ettem, ami ízetlen, szórtam még rá. Éhen sosem maradtam.
Máshogy főzök én is, de nincs két egyforma ember, sem főzéstudomány.
Mi is csak a legegyszerűbb magyaros kajákat ettük, de én ezeket imádom, jól is főztek az ősök. Nálunk is a só, bors, paprika szentháromság létezett, illetve még a köménymag, és babérlevél, azokon kívül más semmi, de én nekem felnőttként sincs igényem semmiféle más egyéb fűszerre.
Másoknál ettem tárkonyos kaját, az még egy finom fűszer, meg kajáldákban mindenféle fűszer van, amit én nem használok, oregánó, bazsalikom, meg ki tudja még mi minden, finomak ezek a kaják is, de én legjobban a régi, magyaros fogásokat szeretem. Na, nem sertészsírral, mi nem is úgy főztünk, gyerekkoromban is olajat használtunk.
Nálunk nagyanyám többnyire eszméletleneket főzött, ha viszont valami nem sikerült, akkor az jellemzően nagyon félrement. Egyszer olyan húslevest csinált, aminek vagy fél centi vastag zsír volt a tetején, nagyapám meg kapott olyan főzeléket, amibe ha beleállította a kanalat, úgy is maradt. Mondjuk ez volt a ritkábbik eset, a legtöbb főztjét ma is visszasírom. Nagyapám szintén így főzött.
Anyám viszont... Ettél már sós vízbe főtt húst, piros színezékkel? Na nála ez a pörkölt. A pirítást hírből sem ismeri, fűszerekből szinte semmit nem használ csak kivételes esetekben, stb. Vannak dolgok, amiket nagyon jól főz, de ez ritka mint a fehér holló, ezért inkább én főzök 11 éves korom óta.
A saját képességeim egészen jók, néha sikerül (számomra) tökéleteset alkotni, de persze el is tudom szúrni rendesen ha arról van szó.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!