Mivel lehetne helyettesíteni a mascarponét?

Miért esztek mindenféle moslékot, átverést? Miért? Miért kell a "hamis", "ahogy ÉN készítem" titulusú kutyulmányokat enni tisztességes étel helyett?

Miért kell azt elhitetni, hogy "pont olyan" mikor az nem az és nem is olyan. Nem létszükséglet, ez nem főétel, ez egy luxus, ahogyan az összes sütemény az, kivétel nélkül. Akkor már ne legyen kispórolva, megolcsósítva se jilkkel, se más vegyipari elkamuzással, se margarinnal. Készítsetek kevesebbet, mérjetek pontosan, a legdrágább összetevőből (tejszín) mérjétek vissza a mennyiségeket, vagy ahhoz igazítsátok, hogy ne legyen pazarlás. Dehát ez ugye komplex feladat... a digitális, grammra pontos mérleg is minek... kanál, bögre oszt jóvanazúgy. Teljesen felborult már a józan ész.

Tökéletesen igazad van 44-es: Vagy elkészítek valamit rendesen, vagy sehogy.

Egy válaszoló már több kérdéshez bemásolt egy könyvrészletet, ami kifejezetten ideillik, ezért megkerestem:

"A parasztasszony a kastélyban

A szegény paraszt feleségét mindig felhívatták a kastélyba, ha nagy vendégség ígérkezett. Segített akkor ott a szakácsnak, aki maga is igen nagy úr volt. A parasztasszony fát aprított, krumplit hámozott, baromfit tisztított, tortakrémet kevert - aztán odahaza mindenről egy ízig beszámolt hites urának.

- Micsoda dínomdánom volt megint! Micsoda lakoma! Befejezésül eperkrémes torta! Bizony, a gróf urak mind a tíz ujjukat megnyalták utána!

A paraszt hallgatja csak, hallgatja megannyiszor ezt a történetet; egy szép napon aztán vége szakad a türelmének, az asztalra csap, és így kiált:

- No hát egyszer már én is kérek eperkrémes tortát!

- De édes uram - így a parasztasszony -, nincs hozzá eprünk!

- Van aszalt körténk épp elég! Csináld körtével!

- Jó, de vajunk sincs a krémhez!

- Akkor csináld zsírral!

- Honnét vegyem a szép fehér lisztet? Csak az a fél zsák rozslisztünk maradt!...

- Megteszi. Csináld hát rozsliszttel!

- No és a tojás? Tizenkét tojás!

- A mindenségit neki, hát veletek asszonynéppel sehogy se boldogul az ember? Mondtam, asszony, nekem torta kell, eriggy a konyhába, de egy-kettő!

A parasztasszony nekiáll, szitál, kever, süt, vár... aztán egy szó nélkül visszatér a tortával. Az urának sincs kedve szónoklatokhoz. Csak levág egy szeletet, beleharap, majszolgatja, majd leszögezi: - Látod! - És lassan hozzáteszi még: - Csak azt nem tudom, mit kell ettől a gróf uraknak az ujjukat nyalogatni!"

Végigolvastam. Sokan jöttök itt az Aldis mascarponéval, hát valami borzalmas. Oké, hogy mascarpone, de se íze, se bűze, az állaga is kívánnivalót hagy maga után (még a light-os verzió elmegy, a sima az borzalmas). Lidl-es ugyanúgy.

Jól írta itt valaki, ezek nem különböznek egy natúr vajkrémtől, ezzel kár nagyra lenni. (Nagyobb "luxus" ne legyen az életetekben, mint a tiramisu:DDDDDDDDD Álszent bagázs.