Miért hiszi rengeteg magyar egy csomó NEM magyar ételre, hogy az magyar?

A magyarokat sok kultúrális behatás is érte az idők folyamán (német, szláv, bajor, török), ezért nem meglepő, hogy sok nemzet ételét vette át. Ilyen pl. a töltött káposzta, ami eredetileg a törököktől származik. (Csak ők szőlőlevelet használnak és dolmának hívják.)

Kolumbuszig pedig még a paprika a kukorica és a burgonya sem volt ismert.

Ha vissza akarunk menni a honfoglalásig, akkor azt látnánk hogy a magyarok inkább főztek, mint sütöttek.

Az ősi magyar, honfoglaló ételkultúra az öt elem (tűz, víz, föld, fém, fa) tiszteletén alapul.

Ezért az ételek földön álló fémüstben főttek, fával rakott tűzön, víz felhasználásával.

A húsokat leginkább apró darabokra vágva füvekkel, illatos gyökerekkel, szárított túróval és zöldségekkel szeretik összefőzni, valamint hosszú lére engedik az ételeket. Fontos ünnepi ételük a főtt birka vagy marha. (A disznóhús széleskörű fogyasztása a török megszállás idején jött be a köztudatba.)

Különböző gabonákból készült kásák is fontos ételeik voltak. Honfoglaláskori étel a tarhó (oltott tej, valamikor a bugaci és a halasi pusztákon és falvakban élő parasztok kedvelt joghurtja), a lepénykenyér (vízzel, sóval gyúrt erjesztetlen tészta), amelyet forró kövön sütötték. Alkalmazták az aszalást és a füstölést is. Az őseink gasztronómiáját a környező népek (szláv, bajor, szász, olasz) étkezési szokásai is alakították. Ételeik ízesítéséhez előszeretettel használtak tárkonyt, csombort, kakukkfüvet, fokhagymát, rozmaringot, zsályát, valamint gyümölcsöket (áfonya, fekete ribizke), és virágokat (ibolya, körömvirág, rózsaszirom) valamint mézet.

Szóval nem lehet egy adott nemzeti ételre kijelenteni, hogy 100%-osan az adott nemzethez tartozik, mert lehet hogy azelőtt egy másik néptől vették át. Viszont egy étel lehet attól még egy nemzet étele, mert valószínű hogy ezt az ételt többet fogyasztják az adott nemzet tagjai, mint a világon máshol élő népek összesen.

Viszont akad azért valóban hungarikumnak számító étel is, ami igazán ősi múltra tekint vissza. Ilyen pl. a pörkölt, ami eredetileg hun étel és a történetírók keng néven ismerték. A hunok áldozati ételének első leírása a Kr. e. 2. századból, Sze-ma Csien Shiji „A történetíró feljegyzései” című művében maradt fenn, amely szabad fordításban így hangzik: „Végy tüzesre hevített öntöttvas vagy bronz üstöt, és amikor az olyan forró, hogy a belecsepegtetett víz azonnal gőzzé válik, dobjad bele a zsírjával együtt fölaprított disznóhúst vagy a faggyújával együtt apróra vágott birka húsát apróra vágott hagymával. Amikor ezt beledobjuk a forró üstbe, a nagy hő hatására hirtelen kiolvadó zsír vagy faggyú megpörköli a hagymát és a húst.”

A gulyást nem a törökök hozták be, hanem ezt ették a gulyások, még a neve is mutatja, bográcsban főzték maguknak, mikor őrizték az állatokat. Egy ilyen baromi egyszerű étel ugyan mitől lenne már bármilyen külföldi eredetű? Gratulálok a törököknek, hogy ők is meg tudják főzni a húst, és fűszerezni, de attó még ezt más nemzetek is meg tudják csinálni. A magyar gulyás az magyar, és a magyar palacsinta is, nehogy már külföldről kelljen menni ahhoz hogy valaki rájöjjön hogy tejjel is össze lehet keverni a lisztet, és kisütni. Jó tesz bele egy tojást is, ahogy minden sütiben van szinte. A magyar lecsó is magyar, a francia lecsó meg francia.

Hambit még sose hallottam hogy bárki magyarnak mondta volna, szerintem max nagyon gyerekek mondhatják rá.