Milyen a magyaros lecsó?

A legjobb a bográcsban, fatűzön készült verzió. Jóféle, frissen füstölt, nem száraz parasztkolbásszal, bőrös kenyérszalonnával – hátszalonna - amiből zsírjára pirítással "kakastaréjt" csinálunk, majd kivesszük (hogy a főzés közben „snack”-ként elropogtassuk). Majd a szalonna zsírján egyszerre elkezdeni pirítani a puha (csak füstölt) parasztkolbászt és dinsztelni a vöröshagymát. Aztán ha a hagyma már kicsit összeesett, mehet rá a paprika. Azt is „összeesésig” folyamatosan kavargatva jöhet a felaprított paradicsom, ami lehetőleg ne „bolti” legyen, hanem ha már jóféle, magyaros lecsót akarunk csinálni, akkor adjuk meg a módját; csakis termelőtől vásárolt, jó minőségű és minél édesebb paradicsomból készüljön. Jó, persze nem mindenkinek van lehetősége piacra járni, vagy a zöldségesnél megvenni azt a paradicsomot, ami a legjobb minőséggel rendelkezik és magyar őstermelőktől származik. Én csak leírtam azt a verziót, amiből a legfinomabb lecsót lehet készíteni. Én sem vagyok Krőzus, de ha már „magyaros” lecsó, akkor az alapanyagok ne a szupermarketből, hanem a magyar vidékről származzanak, én akkor úgy vagyok vele, hogy ne spóroljunk ezen, ha igazán jót akar enni az ember.

Az igazi jó lecsó az, amiben még a kanál is megáll. Nálam természetesen a kovászos kenyér az alap. Mert ha a fenti recept alapján van a lecsó elkészítve (és CSAK SÓ az egyedüli ízesítő elem, ami belekerül) akkor úgy hiszem, hogy önmagában is elég kiadós étel, főleg ha még az ember a saját porciójába egy egész felvert tojást is kever és így felforralja magának.

Magyaros lecsó nincs. A lecsó magyar étel.

Hogyan lenne már magyar, amikor sem a paprika, sem a para… csak a nyereg alatt puhított… ne ezeket hagyjuk!

A lecsó egyszerű étkünk, és nincs kőbe vésett recept. A fő alkotó elemek a zsír (nem olaj, nem margarin, nem vaj stb.), jó sok hagyma, paprika és paradicsom, és a piros fűszerpaprika.

Ez a mi lecsónk. Az arányok lehetnek eltérőek. Van aki olyan csípősen szereti, hogy a falat kaparja a fájdalomtól, de még mindig nem erős. Mások meg egyáltalán nem eszik csípősen. Egyes konyhákban kétharmad/egyharmad a paprika/paradicsom aránya, mások fordítva készítik.

Sok népnek van hasonló zöldséges egytálétele: szerbeknek, bolgároknak, törököknek, zsidóknak, franciáknak stb. Van, amelyik közelebb áll a mienkhez, más meg nem is hasonlít (pl. a francia).

A magyarságán nem változtat, hogy szalonna, kolbász, virsli stb. kerül bele, és csőtésztával, nokedlivel, tojással stb. eszi, vagy csak friss fehér kenyérrel.

Mifelénk is szokás nokedlit, orsótesztát, tarhonyát is, aztán rizst, krumplit főzni mellé vagy krumplit sütni. De úgy látszik, nem mindenhol, szóval nem ettől lesz magyaros. Ha ilyen köretekkel eszik, akkor errefelé sok benne a paradicsom, és jófajta kolbászokkal, szalonnával, csípős paprikával bolondítják, talán ettől "magyarosabb", nem a körettől. A csípős, paprikás kolbásztól meg a paradicsomtól erősebb pirosas színe van, sok a leve.

Ezzel szemben úgy vettem észre, hogy ha valaki tojással eszi, akkor kevesebb paradicsomot rak bele és inkább világosabb, sárgapaprikásabb az étel összhatása, és kevesebb a leve. Olyan is van, aki kihagyja a paradicsomot, és azt mondja, hogy sült paprika tojással.