Valaki magyarázza el nekem legyen szíves, hogy mi a jó a "mócsingos" marhapörköltben?

Nem minden mócsing kemény és rághatatlan. A (megfelelő minőségű) lábszárban lévő mócsingos, copákos részek elvileg teljesen puhára főzhetők. És az ilyen húsból készült pörkölt szaftja valóban sűrűbb és tartalmasabb, mint a színhúsból készülté. Az ehetetlenül rágós mócsingot nyilván én sem szeretem, de ha megfelelően megpuhul, akkor sokkal finomabb az ilyen hús, mint a mindentől megtisztított, zsírtalan színhús.

Sokan a rághatatlan mócsingokkal szerzett gyerekkori élmények miatt utálják meg az ilyen húsokat. Nekem is voltak ilyen élményeim, és tizenéves koromban, meg még utána is jó ideig csak a színhúst voltam hajlandó megenni. De lassanként sikerült magam ezen túltenni, és nem bántam meg! :)

Valóban a mócsing eléggé tág fogalom.

Lehet kemény mócsing, elrághatatlan inakkal, porcokkal és lehet a puha mócsing, ami lehet háj, vagy elfőzött izmok.

Gyakorlatilag pl. a sertés körömpörkölt egy mócsinghalmaz, mégis sokan imádják.

Jól írja a #11!

Én pl. csak a színhúst eszem, és veszem a fáradságot hogy pl. egy marhalábszár esetén "kifilézzem" a kollagének, inak közül a húst. De az étel ízéhez is rengeteget adnak ezek a "mócsingok", tehát kár lenne még nyersen eltávolítani, és csak a színhúst megfőzni pörköltnek.